Édes! Én nem egy-két vágyadat vagy kívánságodat akartam teljesíteni. Ha azt akartam volna, nem kellett volna annyi mindent megvárni, nem kellett volna annyi mindenhez felnőni. Én sokkal többet szerettem volna adni Neked és sokkal többet szeretnék adni most is. Egy olyan erőteret, amelyben motiválva érzed magad arra, hogy feltárd és kibontakoztasd női mivoltod legbensőbb, legvalódibb tartalmát, lényed mélységeit, azt a részed, amelyet nem befolyásolnak a külső körülmények, és amely tud törekedni, kedves és bájos akar lenni akkor is, amikor minden összeesküszik ellenünk. A maguk helyén a vágyak is nagyon fontosak, de azt, aki vágyaira a kizárólagosság szűrőjén keresztül tekint, egyszerűen képtelenség boldoggá tenni, illetve legfeljebb ideig-óráig lehetséges. Mert az élet egy hallatlanul nagy távlat, és az anyagi dolgok magukban nem adnak elegendő impulzust ezeknek a távlatoknak a bejárásához. Aki boldog akar lenni, annak az egészet kell tekintenie, és ahhoz elengedhetetlenül fontos a szív bizalma. Nem akartam soha semmit elvenni Tőled, sőt a mindent akartam adni, és pont emiatt volt az a szándékom, hogy ne úgy tekints a világra, illetve a világ egy bizonyos vonalára, hogy akkor addig, és nem tovább. Mert, aki ezt teszi, az bezárja magát egy szűk térbe, és eldobja a növekedés esélyét. Amikor megismertelek, megfogott az a végtelenség, amely nem szabott feltételeket a szeretethez, és megfogott az a szépség, amely emiatt a szeretet miatt tudott kivirágozni Rajtad. Azok nagyon szép évek voltak, de remélem, hogy lesznek még szebbek is. A feltétel nélküli szeretet kifejezésben tulajdonképpen egy szóismétlés rejtőzik, hiszen ami feltételhez kötött, az már nem szeretet, hanem csak egy szerződés, amelyhez képest az üzleti kapcsolatok sokkal tisztességesebbek, mert ott legalább le van írva feketén-fehéren, hogy ki mivel tartozik a másiknak, míg a privát kapcsolatokban mindenkinek csak halvány és általában igen különböző elképzelései vannak erről.
Számtalanszor elbizonytalanodtam már, hogy jó-e kitartani Melletted, de a bizonytalanságok általában néhány napig, maximum néhány hétig tartottak, és utána mindig megerősödtem abban, hogy jó. Most is így gondolom, és vállalom is addig, amíg ennek értelmét látom. Mert amíg nem adod jelét az ellenkezőjének, addig van értelme. Amíg olvasgatod a blogomat, és nem szólsz rá egy szót se, addig a hallgatásod minden szónál beszédesebb. Addig a hallgatás azt biztosan elárulja, hogy nincs minden elfalazva Benned, nyitva tartasz utakat, lehetőségeket magadban, mert érzed, hogy van minimum egy cseppnyi igazság a szeretetemben. Örülnék ha megszólalnál, örülnék, ha végre elszánnád magad arra, hogy egy életjelet adj. Ahogy már a múltkor is írtam, elhiszem, hogy nagyon nehéz, de azt is gondolom, hogy néha nagyon nehéz dolgokat is tenni kell. Nekem is nagyon nehéz volt szembesülni életem számtalan olyan korlátának létezésével, amelyeket én magam állítottam fel, nagyon nehéz volt az elmúlt hat év alatt menni és fejteni saját belső ellentmondásaim rettenetesen szövevényes szálait. Ám nem a semmiért csináltam, hanem Érted. A két blogomon együtt körülbelül 1600-1700 bejegyzés olvasható, de valamennyinek Te voltál a hője, illetve a kettőnk találkozásából kipattant szikra. Lehet ennek vége is, mért ne lehetne, de akkor segíts nekem megérteni azt. Mert, ahogy már többször leírtam az elmúlt egy hónap alatt, eddig ebben egyáltalán nem segítettél. Nincsenek tiszta, érthető kifejezések, a helyzet nagyon zavaros, és benn a menekülés szaga terjeng, hogy bárcsak ne is létezne Gyuri, mert akkor talán nem léteznének a kínok sem, de a vicc az, hogy a kínok eltünéséhez még az én eltünésem is kevés lenne, mert a velem való találkozás nem teremtette, csak exponálta, megvilágította Benned a fájdalmat, és ha én nem lettem volna, akkor más exponálta volna azt ugyanúgy. Amíg nem mondod el az ellenkezőjét, addig nem tudom elhinni, hogy jó úton vagy, nem tudom elhinni, hogy növekedési pályára kerültél. Addig csak azt tudom, hogy jó út, növekedési pálya nélkül bármi is van most, az csak valameddig fog tartanni, és aztán ismét elenyészik. Napocskám! Megy az időm, a drága időm, az az időm, amelyet másra kéne fordítanom, ha tényleg elmentél. De tényleg elmentél? Tárd fel magadban a választ, kérlek, és mutasd meg nekem! Szeretlek, puszi az arcocskádra!
Kis Herceg
