Kisbolygó

Édes Egyetlenem! Elhatároztam, hogy holnaptól megint minden nap fogok írni Neked, hacsak valamilyen technikai feltétel hiánya meg nem gátol e szándékom valóra váltásában. (Szerencsére pár hete van egy magán lapi-topim, amivel gyerekjáték a szállodai, éttermi wifi­k elérése, vagyis elvben az utazások sem jelentenek túl nagy gondot.) Azért döntöttem így, mert valahogy az az érzésem, hogy örülnél neki. Ne ijedj meg, nem várok hangos helyeslést, viszont azt azért jelezném, hogy a hallgatásodat beleegyezésnek tekintem :­)! Lehet, hogy sokszor csak pár szót fogok „papírra” vetni, nem a mennyiség a lényeg, hanem a szeretet, amely írásra indít, Téged pedig olvasásra, amíg másra nem, mert remélem, hogy hamarosan azért másra is fog. Most éppen a bolgár-­szerb határ felé autózom Szófia felől, a hegyek teteje még havas, de a völgyben már a tavasz tombol, akárcsak a szívemben a vágy, hogy újra lássalak. Tegnap futottam három kört a Margitszigeten, talán meglep, de az elmúlt majdnem egy évben tulajdonképpen ez volt a legnagyobb futóteljesítményem. Hamarosan itt az újabb balatoni verseny, immár a nyolcadik, valamit muszáj lesz alakítani. Ha minden nagyon jól megy, akkor ezúttal én fogom futni a leghosszabb szakaszt, a Keszthely és Szigliget közti félmaratont, mely a vár alatti hegyi befutóval zárul. Ezen kívül szeretném megkaparintani a szombati utolsó szakaszt is, az az egyik legrövidebb etap, csak kicsivel több, mint 13 km, viszont annak is nagyon szép a vége, a füredi Tagore sétány platánjai között van kifeszítve a célszalag, napos, tavaszi időben fantasztikus szokott lenni a hangulat. Ha esetleg szeretnél meglepni, oda nyugodtan eljöhetsz, az egy különleges hely, ott még a part közelében úszkáló kacsák is csak a szerelemről hápognak... Ennyi mára, holnap majd folytatom, de az is lehet, hogy újat kezdek. Addig vigyázz magadra, és gyűjtsd a bátorságot, szurkolok hozzá :-)! Szeretlek, puszi az arcodra!