Édes Egyetlenem! Mióta a naplóban a százezredik szó a "hercegnő" lett, a számmisztika fontos szerepet játszik az életemben és most is megvizsgáltam egy fontos dolgot ezzel az eszközzel. Tegyük fel, hogy vársz rám Füreden a parton, és amikor befutok, megölelsz, és azt mondod majd, hogy most már soha többé nem akarsz nélkülem élni. (Ha tényleg találkozunk, akkor ez egy elég természetesen adódó kifejlet, szerintem, hisz különben minek utaztál volna olyan sokat Nyíregyházáról a Dunántúl kellős közepéig.) Nagyon szép forgatókönyv valósulhatna meg így, igazán filmbe illő, mely azt is jelentené, hogy ma (kedd) este fekszem le utoljára a Bessenyei téren. Kiszámoltam, hogy ebben az esetben összesen hány napot töltöttem el itt, ebben az udvarra néző, nagyon csendes, nagyon nyugalmas, múlt századi stílusú, a munkásosztály ízlése szerint berendezett retro lakásban. Az eredmény elég megdöbbentő több szempontból is. A holnapi nap lesz a 2277-dik, amiben az egyik legfigyelemreméltóbb körülmény az, hogy ez a szám nyilvánvalóan többszöröse a 11-nek, vagyis a kedvenc számunknak. De ez még nem minden. Ugyanis számolás közben azt is észre vettem, hogy ebből a 2277-ből pontosan 77 esik erre az évre, vagyis ha Szilveszter napján jöttél volna el, akkor éppen 2200 lett volna, ami természetesen szintén osztható 11-gyel, sőt az még 110-zel a 11 tízszeresével is. Mi következik ebből? Egyrészt az, hogy a Szilveszter nagyon alkalmas nap lett volna arra, hogy kimondd az igent (ha jól emlékszem, egyszer-kétszer meg is ígértük egymásnak, hogy a Szilveszter nekünk az "igen" jegyében fog telni), de ha erről valahogy mégis lecsúsztál, akkor sincs túl nagy baj, mert kaptunk egy újabb sanszot, az addig eltelt időt ismét egy mesebeli számú nappal megtoldva most megint előállt egy gyönyörű szép szám. (Egyébként biztosan emlékszel arra is, hogy az első csendjátékunk pont 77 napig tartott, és a 77 magyar népmese volt az ajánlott olvasmány hozzá.) Szóval ez egy újabb érv, hogy egymás vállára boruljunk a füredi kacsák szeme láttára. Nem akarlak nagyon befolyásolni, de ha Te magad úgy éreznéd, hogy ez azért nem semmi, akkor én legalábbis nem támasztanék akadályt a közös boldogságunk útjába. Vagyis szabad vagy, mint a madár, vagy mint az előbb említett kacsák. Hát ennyi! Ezzel zárul a mai elmélkedés, aztán nem is tudom, hogy lesz-e még, de azt hiszem, hogy próbálok még írni a hátralévő néhány napban is pár sort. Az aranyos kis fehér számcsimat viszem magammal, a világ tele van információval, nem lehet kimaradni az áramból. Különben még vannak kéréseim is, azokat mindenképpen olvasd el majd, kérlek, azt hiszem, holnap fogok sort keríteni rájuk. Puszillak, és nagyon szeretlek!
Ui: Ha akarod, játszhatjuk azt is, hogy megpróbálod kitalálni a kéréseimet. Egész pontosan kettő van belőlük, és az egyik kitalálásához nem kell nagy képzelő erő. A másik már kicsit trükkösebb, arra nem adnék túl nagy esélyt, de azért nem akarom elvenni a kedvedet a próbálkozástól. Segítségül annyit elárulok, hogy a két kérés teljesítésének összes időigényét kb. 10 percre saccolom, vagyis nem akarlak agyondolgoztatni :-)!
