Édes Egyetlenem! Nem mertél eljönni? Pedig olyan jó lett volna! A tegnapi futást kihagytam, hogy a mai mindenképpen menjen, felvettem a fehér kendőt és a kék pólót, gyönyörű tavaszi időben nem túl gyorsan, de szép, rendezett mozgással futottam végig a mai utolsó szakaszt. Olyan boldog voltam, és úgy reménykedtem, hogy vársz majd rám! Ezek akkora esélyek, olyan gyönyörű csillagállások, nem szabad sok ilyet kihagyni, mert az ember az életét szórja el, amikor így tesz! A sok félelem, ami Benned van, leginkább Téged zár ki ezekből az élményekből, viszont Neked kell mozdulnod mégis, mert ha nem szánod el magad, akkor soha semmi nem fog beindulni. Most már itt vagyunk a lovasi kis házban, és azzal kezdtük az délután itteni részét, hogy meghallgattuk Márti dalát: Kezdjetek el élni! Hallgasd meg Te is, kérlek, a hivatalos videó linkjét alább találod! Nem kérek Tőled nehéz dolgokat, a múltkor kértem a Bűn és bűnhődésből annak a két részletnek az elolvasását, most pedig ezt a dalt kérem, hogy hallgasd meg párszor, kérlek, nagyon kérlek, és aztán gondolkodj el azon, hogy most mihez kezdesz! Olvasgatni fogsz még sokáig, vagy szervezel valamit, hogy végre találkozzunk? Én ezt a hétvégét szépen kitaláltam Neked, összeraktam legjobb tehetségem szerint, nem mondhatod, hogy nem gondoltam át. Ha nem kellett, nem volt jó így, akkor most Te jössz. De gyere! Most is csak azt mondom, hogy gyere! Egy szép, tartalmas, kiegyensúlyozott együttélésre hívlak régóta, amelynek alaphangja a szeretet, a másik boldogságának az akarása. Anélkül nincsen semmi, nincsen boldog, fejlődő, kibontakozó élet, anélkül csak kiégő, hamar unalmassá, hamar érdektelenné váló, vagy hatalmaskodásba, játszmázásokba forduló kapcsolatpróbálkozások vannak. Legyen úgy, ahogy az elején volt, hogy összetartozunk, egymásért vagyunk, és minden, MINDEN más csak ezután jön. Így kezdtük akkor, és boldog voltál, és én is boldog voltam, minden nehézség ellenére életünk, mindkettőnk életének legboldogabb évei azok voltak. Sugárzott az arcod, a mosolyod, énekelt a hangod, tele voltál életerővel, és bizakodással. Ma nem jöttél el, nem baj, mondtam, hogy nem lesz baj, és be is tartom, de akkor gyere máskor, amikor Neked jó, ám ne túl sokára. Várlak, várlak, várlak továbbra is... Puszi az arcodra!
https://www.youtube.com/watch?v=nAwDPmalScE
Utóirat vasárnap reggel: gyönyörű szépet álmodtam Veled, visszajöttél és úgy szerettél, mint régen...
