Édes Egyetlenem! Jó hírem van, utazom Budapestre (már a vonaton ülök), és nem jövök vissza csak húsvét vasárnap. Vagyis jó nyolc napon át nyugodtan sétálgathatsz a városban, biztos nem fogunk egymásba botlani. Élvezd ki ezt a bő hetet, kávézz, bámészkodj, korzózz, ülj le párszor valamelyik teraszra, talán az idő sem lesz túl rossz, bár elég sok felhőt láttam a képernyőmön. Ja, és barátkozz a gondolattal, hogy velem fogsz élni! Mert ez így nem mehet tovább, mert ez így több, mint siralmas. Sok mindent megértek, tudom, hogy voltak elmaradásaid, tudom, hogy azokat be kellett hozni, oké, rendben, viszont azokon előbb-utóbb túl lehet lenni, és lehet végre élni és igazán szeretni. Különben pedig van egy projektem, amelyben nagyon jól jönne a segítséged, sőt azt is mondhatnám, hogy számítok Rád. Meg lehet csinálni Nélküled is, de Veled fényévekkel jobb és értelmesebb lenne. Többet egyelőre nem árulhatok el, ám mihelyst elkötelezed magad mellettem, és elhatározod, hogy szeretni fogsz az életünk végéig, rögtön be foglak avatni, és megígérem, hogy attól kezdve Te leszel a legtájékozottabb felőle. Egyébként meg nagyon hiányzol. Élem az életemet, gyönyörű dolgok történnek velem, de közben állandóan az jut eszembe, hogy az a sok gyönyörű dolog történhetne úgy is, hogy együtt vagyunk, s attól legalább kétszeresére nőne a gyönyörűség. És akkor még nem is számoltam a csodák azon halmazával, amely a Te oldaladról tudna hozzáadódni az egészhez. Na, ehhez mit szólsz? Le vagy nyűgözve? Úgy látom, szóhoz se tudsz jutni :-)...
Puszillak, szeretlek!
Ui: Ne felejtsd el, hogy óraállítás volt az éjszaka, indulj el időben, ha valahová menned kell! Még egy puszi!
