Kisbolygó

Édes Egyetlenem! Még egy nap eltelt, és a hibáimat leszámítva nagyon ügyes voltam ma is. Este megint volt egy vacsi, de ebben már több volt a barátság, mint a protokoll, és hamarabb vége is lett. Most kevéssel kilenc után már a szállodában pötyögök Neked, és szeretném felhívni a figyelmedet, hogy a Gyuri mentes Nyíregyháza félidején már túl vagyunk, még három nap, és újra riogatni foglak a Főtéren és a környező utcákban. Ma kicsit oldottabb hangot választok, de ez ne tévesszen meg, továbbra is nagyon komolyan gondolom, hogy mellettem a helyed, sőt ennél jobb ötletet egyszerűen elképzelni sem tudok. Az igaz, hogy az ismerkedési fázisunk kicsit elhúzódott, Guiness rekordnak is elmenne az a 11 év, amelynek során először én, aztán Te voltál némileg tanácstalan, de talán most már nem kéne tovább fokozni a bizonytalanságot, főleg azért nem, mert ma-holnap senki sem fogja elhinni, hogy nem szeretjük egymást nagyon. Lehet, hogy volt olyan hajó is, de az már rég elment, üres a kikötő, csak mi ketten állunk a móló végén, nincs senki rajtunk kívül, ám ez valahogy nem akar Neked leesni, illetve az az érzésem, hogy szánt szándékkal lebegteted, mint Uri Geller a kiskanalat. Gyönyörű mutatvány, beismerem, de nem nagyon lehet vele mit kezdeni, és hosszabb távon egy kicsit riasztó is. Szóval, szerintem ne varázsolj tovább, illetve ne ilyen boszorkányosan. hagyd hogy a kiskanál visszahulljon a realitások talajára, és vele együtt a Te életed is egy normális kerékvágásba. Szeretlek, és tudom, hogy Te is szeretsz, innentől kezdve viszont az a természetes, ha ezt ki is mondod, és nem tereled magadat, meg mást is mindenféle becsapódások felé. Nem akarok becsapódni, és azt sem akarom, hogy Te becsapódj. Vannak dolgok, amelyeket nem lehet letagadni, és az a szerelem, amelyikkel egymást szeretjük, pont ilyen. Ha le lehetett volna tagadni, már rég megtetted volna, illetve próbáltad is körülbelül százszor, de napnál világosabban látszik, hogy nem sikerült egyszer se! Akkor meg mire várunk? Tapsra? Tapsoltam :-)! Puszi az arcodra!