Édes Egyetlenem! Este van, este van, de legalábbis délután, ki-ki nyugalomban, és szelíden bólogatna a kőris fa a kertben (Arany János után szabadon), ha nem vágatták volna ki a társasház lakói abbeli félelmükben, hogy a esőcsatornát el fogják tömíteni a levelei. III. emelet 15. számú bérelt lakásomban éppen teát készítek magamnak rooibos-ból, amikor Te talán szintén teát főzöl egy másik III. emelet ugyancsak 15-ös számú lakásának példás rendben tartott konyhájában. Remélem, jól vagy, én egy kicsit elfáradtam ma, mostanában sokat dolgozom, mint mindenki, válságban van a világ, a világgazdaság, és az emberek többsége ezt munkával próbálja ellensúlyozni, ám ez nem mindig sikerül nekik. A sok munka ugyanis sokszor csak tovább bonyolítja a dolgokat, amitől a helyzet egyáltalán nem tisztul, inkább csak még zavarosabbá válik. Na, mindegy! Engem jobban érdekel az, hogy Veled mi van, és hogy Te is válságban vagy-e még. Mert ha igen, akkor azt mondom, hogy jó lenne kilábalnod belőle minél gyorsabban. Ahogy már tegnap is írtam, hamarosan itt a tavasz, illetve egyszer már itt volt, csak aztán visszabújt egy kis időre, de sokáig már nem fog váratni magára, és amikor a természet is megújul, kár lenne régi formánkba durcásan beburkolózva továbbra is mesterségesen távol tartani magunkat egymástól. Mert az utóbbi egy-két-három-... évben csak ez zajlik, a mesterséges távolságtartás. Ezt nem szeretném folytatni, mert van helyette egy sokkal jobb ötletem is, és nem fogod kitalálni, hogy mi! A természetes közeledés. Ami ennyi távolságtartás után olyan nagy erővel tudna ledönteni minket, hogy az egy csapásra mindent kérdést és aggodalmat elsodorna. Főleg ha hagynánk! Ha értenénk, hogy milyen jó az összetartozás, és ha értenénk, hogy mit bukunk el azzal, hogy oly sok éve nem gyakoroljuk, pedig gyakorolhatnánk, hisz minden adottságunk megvan hozzá. Hát, ezen gondolkodj el egy picit holnapig, van rá 24 órád!
Szeretlek nagyon és puszilom az arcodat! Sőt, még ennél többet is tudnék mondani, de nem teszem, egyrészt azért nem, mert ezt a blogot gyerekek is olvashatják (nincs neki 18+ besorolása), másrészt azért nem, mert azt a többet sokkal jobb és sokkal termőbb átélni, illetve adni egymásnak, mint pusztán beszélni róla. Szóval puszi az arcodra! (Meg oda, ahová még jó lenne! Ho-lal-la :-)!
