Kisbolygó

Édes Egyetlenem! Nagyon gyorsan elszaladt ez a nap, már kilenc óra is elmúlt, és még rengeteg dolgom van. Engedd meg nekem, kérlek, hogy ma csak picit írjak. Szeretlek nagyon, és mostanában sokat gondolok arra, hogy mennyire ellentmondásos hét évet töltöttünk el ebben a felemás kapcsolatban. Nekem nagyon sok dologban segített ez az élethelyzet, és valahogy azt érzem, hogy Neked is hozott változásokat, belső történéseket, de ugyanakkor nagyon bánt, hogy mennyi rengeteg lehetőség maradt kihasználatlanul. Hét év elképesztően sok idő, egy tized élet, és volt, nincs, elmúlt. Mi mindent tehettünk volna ez alatt a hét év alatt, hiszen tengernyi lehetőség kínálkozott arra, hogy örömet szerezzünk egymásnak, gazdagítsuk, kiteljesítsük egymást. Bizonyára írhattam volna sokkal többet is, vagy talán egyértelműbben és akkor lehet, hogy hamarabb visszajöttél volna. Igazad van, én is lehettem volna gyorsabb, nem csak Te, de ezen kár sokat tűnődni. Nem keresünk bűnösöket, egyébként azok vagyunk mindannyian, hanem próbáljuk meglátni és megtalálni a jót. Magunkban és egymásban. Mert ez a kettő ugyanaz. Mert nem lehetek boldog úgy, hogy a másik nem az, és ez bármely két emberre vonatkozik. Persze, az ember nem tud mindenkit boldoggá tenni, de ha van neki indíttatása, akkor azért meglepően sokat és meglepően sokszor igen. És egyet pedig nagyon. Na, ez az utóbbi vár ránk! Puszi az arcodra :-)!