Édes Egyetlenem! Szombat reggel van, de annyira torlódnak a bejegyzések, hogy Te ezt csak hétfőn fogod olvasni. (Feltéve, hogy vasárnap nem látogatsz meg - egész váratlanul - a kávézóban, és nem találjuk ki együtt, hogy soha többé egyetlen szót sem fogok írni a Kisbolygóra, lévén, hogy a kapcsolattartásnak e formája a találkozásunkkal kezdődő események sodrában - más egyéb formák javára - teljesen leértékelődik.) Igen, van egy kis időeltolódás köztünk, és nem tudok másra gondolni most sem, mint egyik kedvenc filmünkre, a már többször említett A ház a tónál címűre. Abban is van egy kis időeltolódás és abban is van egy vendéglátóhely, ahol lett volna egy randevú, de valaki nem érkezett meg, mert mire egyszerre, ugyanabban az időben tudtak volna lenni, elütötte őt egy busz, de aztán a végén mégis minden jóra fordult, mert a szeretet minden akadályt legyőz, még a halált is. Hát igen, a végén minden jóra fordul. Remélem. Ez most ilyen rövidke bejegyzés. Puszi az arcodra!
Közben vasárnap délután lett, és nagyon úgy néz ki, hogy nem látogattál meg teljesen váratlanul a Szifon teraszán. Nem gondoltam, hogy eljössz, de azért készültem egy kicsit, hisz érhetik az embert meglepetések bármikor, nem igaz? Nagyon rendesen megfürödtem, hajat is mostam, megborotválkoztam, rendbe tettem a körmeimet, fehér inget és normális nadrágot vettem fel, úgy mentem le kávézni. Hát, ilyen az, amikor nem várlak Téged! Meg tudnád saccolni, hogy hányszor fog ez előfordulni? A múltkor azt mondtam, hogy nem szervezek Neked semmit, szervezz Te, de aztán mégis úgy gondoltam, hogy talán segítene egy kis impulzus. Nem tudom, hogy jól gondoltam-e, de eleget nem segített, az biztos. Legalábbis nem annyit, hogy attól most találkozzunk. Nem baj, nem adom fel. Most minden esetre elmegyek bicajozni egyet, mert azt beteg lábbal is lehet! Kicsit szomorú vagyok, de azért megpuszillak, ne félj! Vigyázz magadra! Szeretlek!
(Nyíregyházi képet küldök, hiszen Nyíregyházán tartózkodom éppen. Kicsit ez is csalós, hiszen nem ma készült, hanem pár hete, egy kirobbanó formában tündöklő tavaszi péntek délután. Ezen a téren lakom, és innen szeretnék elköltözni nagyon gyorsan. És már nagyon régóta...)
