Édes Egyetlenem! Máté Péter nem sokkal a halála előtt énekelte, hogy "Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár, most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár..." Hallgatom az Anna and the barbies sikerdalát, amelyet egy halálos beteg rajongójuk ihletett, így szól: Kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni az utolsó órában, mikor már megbántam, ezerszer megbántam, hogy oly sokáig vártam, hogy elmúlt az élet... Hallgatom és közben azon töprengek, hogy erre mért csak a halál árnyékában gondolnak az emberek. Olvasom Richard Rohr-t, az egyik legőszintébb, legtisztább lelkű katolikust, akivel valaha is találkoztam, ő le meri írni, hogy a legszebb, leginkább Istennek tetsző imádság az, ha az ember teljesen jelen van a saját életében, a saját személyes valóságában, sőt egy egész könyvet írt arról, hogy az milyen jó, meg arról is, hogy mennyire nem magától értetődő mégsem - sajnos. Mert valahogy ráérzett ő is arra, hogy ha az evangéliumot egy szóval kéne elmondani, akkor nem lenne jobb szó rá, mint az, hogy "Élj!" Olyan gyönyörűen összeérnek a szálak, hogy azt egyszerűen nem lehet elmondani. Hetedik éve várok Rád (hogy hány éve szeretlek, azt le sem merem írni), ötödik éve írok blogot Neked, amelyet szerintem szinte minden nap olvasol a kezdetektől fogva. Ez borzasztó érdekes, de nem kéne most már valami mást is csinálni? Én nagyon belejöttem a várakozásba, annyira, hogy most már semmi kihívás sincs benne, nem tudom, hogy abban, amit Te csinálsz, mennyi kihívás van, de szerintem, még azt is lehetne fokozni. Valami azt súgja nekem, hogy most már nagyon tovább kéne lépni onnan, ahol jelenleg leledzünk.
Holnap elutazom Budapestre, holnapután Amsterdamba, hétfőn Clermont-Ferrand-ba, csütörtökön ismét Budapestre, péntek este pedig Nyíregyházára, látod, állandó mozgásban vagyok :-)! Van egy dátumunk is, de nem kötelező kivárni. Semmi sem kötelező, viszont minden lehetséges. Még az is, hogy a Nyíregyházi állomás aluljárójából feljövök, és ott állsz a csarnokban. Vagy másnap feltekerek a Kopszra, és ott vársz rám. (Az nagyon szép lenne, a hegyeknek különleges hangulatuk van, valószínűleg az ég közelsége teszi, lásd a Tábor hegyet Jézus idejéből.) Vagy harmadnap leülök a Szifon teraszára meginni egy kávét, és a kávé mellett Téged talállak. Vagy este kimegyek a tóhoz, meglátjuk egymást, és a nyakamba ugrasz, mert eldöntötted, hogy soha többé nem akarsz már elmenni, mert örülsz, hogy szép a nyár, és örülsz, hogy van valaki, aki megölelhet, és akit Te is megölelhetsz. Mert nem akarsz az utolsó órában rádöbbenni arra, hogy elment az életed úgy, hogy még nem is éltél igazán.
A RÉVÉSZ-en kinyílt az első tavirózsa. Elég nehéz volt lefotózni. mert bozót rejti, de azért sikerült. Lesz több is, a következők már nyitottabb vízfelületet választottak maguknak, azokat könnyebb lesz megörökíteni... Puszi az arcodra! Szeretlek! (Bár azt hiszem, ezt már mondtam :-)!
