Édes Egyetlenem! Délután két óra van, és várunk a hajóra, amely majd körbevisz minket a csatornákon. Azt hiszem, ez is a kihagyhatatlan programok közé tartozik Amsterdamban, akárcsak a Van Gogh múzeum, ahol eddig voltunk, és ahol mind a kettőnkre nagy hatást tettek a képek, sőt nagy hatást tett ránk ennek a hihetetlen személyiségű festőnek a festészeten is túlmutató emberi, lelki gazdagsága. 37 évet élt, pontosan annyit, mint Máté Péter, és ha jól tudom, akkor alig többet, mint József Attila. Festeni csak 27 évesen kezdett, de festőnek nagyjából csak az élete utolsó hét évében tartotta magát. Az alatt a hét év alatt viszont szédületes műalkotásokat hozott létre, és az impresszionista festészet talán legnagyobb alakjává nőtte ki magát. Elképesztő munkabírással rendelkezett, élete utolsó 75 napja alatt például 75 nagy méretű képet festett. Egyébként engem minden olyan művész megfog, akin érzem, hogy folyamatosan tágít egy adott formavilágot magában, és így aztán maga körül is, és akin érzem, hogy nagyon bele akar merülni valami teljesebb, egészebb, igazabb valóságba. Csontváryval kapcsolatban voltak ilyen érzéseim, és most Van Goghon is legalább annyira érzem ezt. Polihisztorok egyre kevésbé léteznek, de olyanok azért vannak, akik valahonnan kiindulva nagy kört tesznek meg, vagyis széles ívet ír le az a pálya, amelyet befutnak. Nyilván kimaradt egy csomó minden az ő életéből is, de a festményei azt sugallják, hogy a festészete azért sokat megvalósított abból az üzenetből, amiért megszületett. És ez a legfontosabb, még akkor is, ha van ennél könnyebb is.
Ma gyönyörű idő van, egyelőre hétágra süt a nap, és a 15-20 fokos levegő mellett minden sugarát élvezzük. Nem tudom, mire futja még, sok mindenre már biztos nem, hiszen holnap utaznunk kell tovább, de egy benyomást azért szereztem erről a városról. Olyan jó lenne, ha egyszer el tudnánk jönni együtt is, sőt egy csomó egyéb helyre is szeretnék eljutni Veled. Persze, a legfontosabb nem a külső, hanem a belső térkép bejárása, a lelkivilágunk, a személyiségünk felfedezése, és kibontakoztatása. A külső utazásokhoz is jó társ lennél, de a belsőhöz egyenesen elengedhetetlen a jelenléted. Sokat fejlődtem hét év alatt, sok mindenen keresztül mentem, és a sok mindenből rengeteg tanulság származott, de most már tényleg Te jössz. Legalábbis remélem nagyon, mert Nélküled ez már üres járat, vagy hajtás nélküli pedálozás.
Közben megvolt a hajókázás, sőt ebédeltünk is egy jót, sőt rengeteget sétáltam, mert Ádám visszament a szállodába kicsit pihenni, én viszont nem tartottam vele, mert sajnáltam volna az időt fetrengésre, amikor itt vannak a csatornák, és ki tudja, hogy mikor láthatom azokat megint. Most épp az egyik partján ülök, és igyekszem befejezni a mai második, és valószínűleg az utolsó amsterdami blogbejegyzést. Nem könnyű, mert megint ugyanazok a gondolatok motoszkálnak bennem, mint kora délután, hagy nagyon nagy szükségünk lenne egymásra. Nekem is kell, hogy legyen végre más "tennivalóm" is, mint ami hetedik éve űzök, viszont Neked is, hogy legyen körülötted valaki, és kicsit életre kelj tőle, érte. Neked is kell az, hogy nap, mint nap átéld az összetartozásodat valakivel, és nekem is kell, hogy ne csak blogbejegyzések formájában szerelmeskedjek Veled. Mert az sem rossz, csak kicsit egysíkú. Márpedig a szerelem mindennek mondható, csak egysíkúnak nem. Kérlek, segíts Te is, hogy kibontakozhasson köztünk a szerelem nevű gazdagság. Rajtad is múlik, egyedül nem tudom hozni. Annyira szépen tudnál a párom lenni, annyira megvan Hozzá minden adottságod... Csak el kell hinned, hogy úgy jó! Mert csak úgy jó! Nem hazudok, nem is hazudtam soha :-):-(:-)! Puszi az arcocskádra! Nagyon szeretlek! Ma este vicces képet küldök, ez is Amsterdam :-)!
