Édes Egyetlenem! Vasárnap délután 3/4 öt van, most értem haza a férfi sátor hétvégéről, és az egyik első dolgom az, hogy Neked írjak. Úgy tűnik, hogy a verseim nem nagyon érdekelnek, és ettől egy picit azért szomorú vagyok! Vagy Te is elmentél hétvégére egy zempléni falucskába, ahol nincsen térerő? Vagy nem működött jól a blog.hu látogatás követése? Éppenséggel az is lehet, volt már rá példa... Na, mindegy, ez most nem fog kiderülni. Pedig ma reggel is írtam Neked egy verset még Kékeden, miközben arra vártam, hogy a többiek felébredjenek, de így, hogy még az előzőek olvasottsága sem biztos, nem sok kedvem van megjelentetni. Pedig komoly vers, és igaz, a címe az, hogy A szerelem, még gondolkodom, hogy mi legyen a sorsa, lehet, hogy csak akkor mutatom meg Neked, amikor majd találkozunk.
Amúgy gyönyörű hely az a Kéked, meg az egész Észak Zemplén, ahogy az ember elhagyja Sátoraljaújhelyt, és kezd bemenni a hegyek közé, hirtelen megváltozik minden, aztán Pálháza után egy egész különlegesen szép vidék fogadja az arra járót (vagy az arra kerekezőt), küldök egy visszaútban készült fényképet, ha figyelmesen nézed a füzéri várat is megtalálod rajta. A legszebb kilátás talán a Hollóháza feletti hágóról tárul a kirándulók szeme elé, de azt odaútban - a telefonom lemerülése miatt - nem tudtam lefényképezni, visszaútban pedig az ellenfény gátolt abban, hogy igazán jó képet készítsek róla. A második kép bónusz, az Kékeden készült a templomkertben, a helyi katolikusok egy hatalmas kivágott fa tönkjéből virágágyást készítettek.
Egyelőre nem írok többet, mert még rengeteg dolgom van a holnap kora reggeli indulásomig. Szeretnélek látni jövő vasárnap, szeretném, ha eljönnél, és szeretném, ha utána már velem maradnál. Puszilom az arcodat, szeretettel gondolok Rád!
