Reggel: Édes Egyetlenem! Jót aludtam a megformatervezett ágyneműben, igaz, ehhez először le kellett bontanom a gyönyörű formatervezést. (Kíváncsi vagyok, hogy a szobalányok újraépítik-e estére...) Szeretlek, várlak, és törekedni fogok arra, hogy a hátralévő pár napot szépen töltsem el. Te is legyél nagyon kedves mindenkivel, legyél nagyon szerethető, és szeresd magadat is, örülj az életednek, örülj annak, hogy létezel, és örülj, hogy van utad, amelyen járhatsz. Kérlek, hogy gyere el vasárnap. Annyira kéne mind a kettőnknek, hogy végre együtt éljünk! Puszi az arcodra!
Este: Nem építették újra, mármint az ágyneműt, szerintem be se szagoltak a szobába, vagy beszagoltak, de rögtön kimenekültek, amikor látták, hogy mennyire széttúrtam a művüket. Egyébként egy cseppet sem bánom, mindig feszélyeznek a szállodában ezek az úri allűrök, legszívesebben kitiltanék mindenkit a szállodai szobámból, a baj csak az, hogy ezt sokan nem díjaznák. Na, ennyit a szállodákról, és most jöjjünk mi! Reggel óta megint eltelt egy fél nap, és öregebbek lettünk kicsivel, meg bölcsebbek is talán. Nem volt könnyű nap, vagyis a bölcsességnek ára van, viszont a román főnök jó fej, megértjük egymást, viccelődünk sokat, holnapra pedig vacsit szervez párunknak, amiből az következik, hogy holnap ne számíts hősi eposzra, de még kisregényre se. Elég jól haladok, de azért nem minden nikkel, és úgy néz ki, hogy korán reggel is dolgoznom kell majd, mert most már nem bírok. Itt egy órával előrébb járnak az órák, de van egy olyan érzésem, hogy otthon is álmos lennék már egy ilyen nap után. Te még biztos virgonckodsz, de Neked nincs annyi gondod, mint nekem, például Neked nem kell minden nap blogbejegyzést írni, miközben nekem a napi kettő a kötelező minimum. Mondjuk az egyiket azonnal kiváltaná valami más, ha eljönnél vasárnap, ebben az esetben ugyanis soha többet nem írnék egy szót se a Kisbolygóra. Illetve legfeljebb annyit, hogy itt a mese vége, a királyfi és a királylány pedig boldogan fog élni, míg csak meg nem halnak mind a ketten. Hiszen a meséknek mindig ez a végük... Látod, ugye, hogy mennyire bölcs lettem? Nem veszett kárba az időtöltés! Puszi az arcodra :-):-(:-)!
