Keresztes Szent János: A Kármel hegyére vezető út (A lélek sötét éjszakája)
Vaksötét éjszakában,
szerelem vágyától lángokban égve,
én boldog messze jártam!
Nem vette senki észre,
csöndes volt házam, elpihent a népe;
biztosan a homályban,
a titkos lépcsőn át utamra térve,
én boldog, messze jártam!
Arcot, ruhát cserélve,
csöndes volt házam, elpihent a népe;
sötét és boldog éjjel,
titokban jártam, senki meg se látott,
nem láttam senkit én sem,
más fény nem is világolt,
egyetlen a szívemben égő láng volt.
Mutatta fényesebben
a délidőben csúcson járó napnál,
utamat hol keressem,
hol vár, kit ismerek már,
hol rejtekünk, ahol most senki sem jár.
Ó, éj, utamra vittél,
ó, virradatnál is gyöngédebb éjjel,
ó, éj, egyesítettél
Vőlegényt kedvesével,
s lányt egyformává téve Vőlegénnyel!
Neki őriztem eddig,
virágzó keblem neki odaadtam,
álomba szenderült itt,
én egyre simogattam,
cédruslomb hűsítette lankadatlan.
Csipkés oromra surrant
a szél, és sebzett gyönge kézzel engem,
játszott hajával ujjam,
csak őreá figyeltem,
aléltan már a sebre nem ügyeltem.
Feledtem azt, ki voltam,
fejem Szerelmesem vállára csuklott,
megszűnt, mi volt, mi voltam,
liliomágyra hullott,
elmúlt a gond, és minden vele múlott.
Takács Zsuzsa fordítása
A képen látható padon ülve szeretnélek várni vasárnap délelőtt 10-kor... Ha véletlenül foglalt lenne, akkor is ebben a parkban fogok ülni egy másik, ehhez közel eső padon. (Az igazság az, hogy már jó pár hete kinéztem ezeket a szép, új padokat a Bessenyei téren, csak nem tudtam, hogy az időjárás kedvező lesz-e, illetve akartan egy kicsit játszani azzal, hogy az utolsó percig titokba tartom :-)! Gyere bátran, szeretlek, ne félj, semmi rossz nem fog történni velünk! Puszi az arcodra :-):-(:-)!
