Édes Egyetlenem! Nagyon kevés időm van, az az élet, amelyikről tegnap beszéltem ma Budapestre sodort, és valószínűleg holnap estig itt is tart. Nem részletezem az eseményeket, elég az hozzá, hogy elég sűrű minden. Just another tough day in paradise, ezt tegnap láttam egy póló hátuljára írva, és nagyon találónak érzem, rengeteg olyan napom van, amelyikre kiválóan illik, és lesz is még pár, főleg ha sokáig várakoztatsz. (Bár ez a mondás nem ma a legaktuálisabb, hiszen a mai nap az átlagosnál kellemesebb meglepetéseket is tartogatott.) Komolyan mondom, hogy az, amit velem csinálsz, bekerülhetne a Guiness rekordok közé. Voltak, vannak és lesznek akaratos királylányok mindenütt, de Téged túlszárnyalni kevesen fognak. Viszont ennek is megvan a jó oldala, így én is csúcstartóvá válhatok, vagyis kettőnknek fognak zászlót bontani egyszerre, ami egyébként teljesen normális, minek lenne akármelyikünk egyedül a dobogón, ha már egyszer úgy alakult, hogy mindketten a másiknak köszönhetjük a világhírt. Hiszen, ha én nem lettem volna, Te nem tudtál volna ennyi ideig bolyongani, és ha Te nem lettél volna, lehet, hogy velem nem történt volna semmi. Na, arról jobb nem is beszélni! Talán meg fogsz lepődni, de rengeteget köszönhetek Neked, ha holnap meghalnék, akkor is Te lennél az életemben az a személy, akivel való kapcsolatom a legtöbbet formált rajtam, és még nem is tervezem a meghalást, vagyis a jó ég tudja, hogy mi jöhet még! Feltéve, hogy egyszer majd veszed magadnak a bátorságot, és felkeresel vagy üzensz vagy eljössz a negyvenharmadik randevú alkalomra, amelyet majd a nyugdíjas otthon teraszára fogok szervezni Neked. Egyébként most hallottam, hogy a Szent István utcai papírboltban nagy leárazás van, és a sárga borítékokon is van 50% engedmény. Azt hiszem ezt az alkalmat nem kéne kihagyni, pusztán anyagi szempontból nézve is nagyon megfontolandó, illetve én elgondolkodnék a helyedben...
Szóval szeretlek! Puszi az arcodra és gyere!
