Édes Egyetlenem! Most megint ott tartok, hogy nem tudom, mit kéne ide lepötyögtetnem. A tegnapi bejegyzésben annyira kiírtam magam, hogy pillanatnyilag elképzelem sincs arról, hogy mit lehetne ahhoz hozzátenni még. Megint azt érzem, hogy lett egy bejegyzés, amelyben ezt az egész hét évet leírtam, azt a hét évet, amely eddigi életem egyik legnehezebb, de egyben legtermőbb időszaka is volt, egy csomó minden korábbi szál összeért, egy csomó régóta fejlődő gyümölcs beérett, azt a hét évet, amelyet Tőled egy kilométerre, a Bessenyei téri lakásban töltöttem el, ott, ahonnan most el kell mennem, csak még azt nem tudom, hogy hová...
Pénteken valószínűleg elmegyek Budapestre, a hivatalos verzió az, hogy a lányaimmal leszek, mert Dorka 2015. második félévében összesen ezt, meg a következő hétvégét tölti Magyarországon, és ebben van is igazság, de nem ez az egyetlen ok. Az már nem publikus, vagyis kérlek, ne mondd el senkinek, hogy a kerékpáros szezon végén szeretnék csinálni egy egynapos Nyíregyháza >> Szentendrét, és erre most mutatkozik egy kis csillagállás, főleg azután, hogy még mindig jöttél el. (Ezen a pénteken lesz a logisztikai nap Tiszalökön, nem tudom, hogy eljutott-e a hír Hozzád róla, ha igen, és van kedved, menj el nyugodtan. Néhány hete, sőt még néhány napja is abban reménykedtem, hogy ott talán bemutatkozhatunk majd végre, mint pár, olyan emberek előtt, akik már régóta nem értik, hogy mi van velünk. Persze, ez a legkevesebb... Ilyen emberek egyébként nem csak abban a társaságban van, jóval szélesebb a körük.) Ez alatt az idő alatt nem lesz szöveges blogbejegyzés, képeket fogok feltenni úgy, mint a szabadságom három hetében, illetve addig fog folytatódni a képek sora, amíg nem jövök rá, hogy mit lehetne még leírni Neked. Nem az a baj, hogy nem vagy itt, az önmagában még éppen elviselhető lenne. Az a baj, hogy úgy nem vagy itt, hogy közben napocskánál is világosabb, hogy itt kéne lenned. Na, ebbe gondolj bele!. Ez az igazi fájdalom, ez a vércsepp az ujjam hegyén...
Ui: A címadó dalt akár meg is hallgathatod! Van benne pár taktus a mi kis történetünkből is... Elérhető például az alábbi címen: https://www.youtube.com/watch?v=BvNPv7jky3A. Puszi az arcocskádra!
