Kisbolygó

Édes Egyetlenem! Az az út, amelyen annyi sok éve együtt indultunk el még mindig érvényes. Ha nem lenne érvényes, nem fejlődne bennem az Irántad való szeretet és elkötelezettség, nem tisztulnának bennem a dolgok, nem tudnék egyre világosabban, egyre egyértelműbben írni Neked, és Te sem olvasnád a blogomat, sőt már régen rendeződött volna Körülötted egy csomó minden nélkülem. Viszont nem rendeződött, és én meg még mindig itt vagyok, és tudom, biztosan tudom, hogy még mindig megyek Feléd. Minden nap közelebb jutok Hozzád egy picivel, mindig közelebb, mint előző nap. Azt nem tudom, hogy mi tart Téged vissza még mindig tőlem, valószínűleg nem néztél mindennel szembe, valószínűleg vannak még sérülések (olyanok is, amelyeket Neked okoztak, és olyanok is, amelyeket Te okoztál másnak), amelyekről nem akartál, nem mertél eddig tudomást venni. Persze, az ember soha nem fogja megérteni magát egészen, sőt mindig nagyon sok titok lesz, de azért vannak kulcsfontosságú területek, amelyeket nem lehet bejáratlanul hagyni. Ezeknek a kulcsfontosságú területeknek a bejárására bíztatlak, és segítek Neked egyelőre az írásommal, és ha majd többet is megengedsz, akkor majd máshogyan is fogok segíteni, miközben Neked is segítened kéne rajtam, és többet, mint amennyit a puszta léted segít. (Egyébként már az is nagyon sok.) Szóval hajrá, és szeretlek, és várlak!