Kisbolygó

Édes Egyetlenem! Tudom, hogy vissza fogsz jönni, csak még abban nem vagyok egészen biztos, hogy mikor, de valami azt súgja, hogy nem nagyon sokára. (Ha egy kicsit segítenél például abban, hogy hány hónapra kötelezzem el magam a következő főbérlő felé, azért az jó lenne!) Valami azt súgja, hogy kifelé tartunk abból az agyrémből, amelyet hét éven keresztül csináltunk. Ne haragudj, de nem igazán találok rá jobb szót. (Az igaz, hogy magasztosabbá lehetne tenni pár mellékzöngével, de a lényegen nem sokat változtatna.) Szóval pakolgatok, készülgetek (bár még mindig nem tudom, hogy pontosan mire), írogatom a blogbejegyzéseket Neked, és közben arra gondolok, hogy az ujjaim hegyével sokkal jobb lenne a Te tested hajlatait bejárni, mint a számítógép billentyűit nyomkodni. Jobb, és valódibb és természetesebb és normálisabb. Neked is meg nekem is. Az élet már csak ilyen... Puszi az arcocskádra :-)!