Kisbolygó

Édes Egyetlen Egyem! Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, még zöldel a nyárfa az ablak előtt, de tegnapelőtt a csillagászati ősz is beköszöntött, és ezzel a nyár utolsó leheletét is elsodorta az múló idő. (A Google képernyőjén aranyos kis mókusok ugrándoztak színes tökök mögött ebből az alkalomból, nagyon cuki performansz volt, de ha nem láttad, akkor valószínűleg örökre lemaradtál róla, mert azóta visszaállt a szokásos puritán nyitóablak). Ez nekem egy nagy kudarc, mert nagyon bíztam abban, hogy legalább a nyár végére visszajössz, viszont nem adom fel akkor sem, mert én nem olyan fából lettem kifaragva, mint azok, akik másmilyenből :-)! Ellenben nem tudom, hogy most mi a következő dátum, hiszen lassan hó takará el a bérci tetőt? A szerelmek tradicionálisan tavasszal születnek ujjá, de az nagyon messze van még, és azzal a hét évet mindenféle értelemben túllépnénk, márpedig hét évnél többet még a mesékben se kell várakoznia senkinek. Ha április 10-ig nem jössz vissza, akkor majd szervezek Neked egy randevút a Margitszigetre a sétánk hétéves évfordulója alkalmából, de ezt megtehetjük akkor is, ha visszajössz, vagyis emiatt nem kell késlekedned! Elvinnélek a romokhoz, megkeresnénk azt a japán cseresznyefát, amelynek hulló rózsaszínű szirmai csaknem beborítottak annyi éve. Még ifjú szívemben a lángsugarú nyár, s még benne virít az egész kikelet... Szép lesz nagyon megint, de legyünk együtt már hamarabb is. Annyi gyönyörű alkalom lehetne még addig, és csak rajtunk múlik, hogy valóban lesz-e, senki máson. Lepattanni csak úgy nem fogok Rólad, azt bizonyára érzékeled, vagyis a helyzetedet máshogy kell rendezni. Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide! Én tudom, hogy sokszor nem voltam a helyzet magaslatán, különösen azokban a helyzetekben, amelyeknek magaslata se nagyon volt, hiszen minden olyan lapos volt benne, mint a Hortobágy Petőfi idejében. (Mondjuk azóta se változott sokat :-)! Voltak ilyen helyzetek, meg ennél még rosszabbak is, ám - akár hiszed, akár nem - együtt vagyunk mégis. Az, hogy ez nem annyira szembeötlő most, petit malheur csupán, a mi szerencsétlenségünk szerencsétlen következménye, de nem gondolom, hogy ezen nem lehetne túllépni. Minden szerencsétlenségen túl lehet lépni, ha az ember túl akar lépni rajta. Könnyűimet érted... S e szív sebeit bekötözni... Mert ideje van mindennek, ideje van a szerencsétlenségnek, és ideje van a szerencsétlenségből való kigyógyulásnak is. Puszi az arcocskádra! Attól, aki Téged, még akkor is, ott is örökre szeret...