Édes Egyetlen Egyem!
Ma megpróbálom leírni, hogy mit üzennek számomra azok a látogatások, amelyeket nap, mint nap a Kisbolygóra teszel. Törekszem arra, hogy szavakba foglaljam, lefordítsam magamnak magyar nyelvre mindazt, amit azokban elhangzani vélek. Azt gondolom, hogy Te ezekkel a látogatásokkal körülbelül így szólsz hozzám:
Gyuri, ne hagyj el, várj rám, amíg el nem jutok odáig, hogy igent tudjak mondani Neked. Segíts nekem leginkább a kitartásoddal, hogy végre tisztázódjanak bennem az irányok, és el tudjak indulni feléd önállóbban, érettebben, tudatosabban annál, mint ahogy korábban bármikor, bárki felé elindultam. Ne hagyj el addig, ne add fel, és a várakozás közben növekedj, fejlődj Te magad is tovább, hogy egyszer - talán nem is sokára - találkozhassunk, és boldogan, az életünk alakulásaiban megnyugodva, minden velünk megtörténő eseményből tanulva és minden minket ért tapasztalattól megerősödve tudjuk szeretni egymást, amíg meg nem halunk.
Én így értelmezem az olvasottsági statisztikában megjelenő apró kis strigulákat, nekem azok a kis vonalkák ezt mondják, ezt üzenik minden nap. Vagy valami nagyon hasonlót. Puszi az arcocskádra!
