Édes Egyetlen Egyem!
Esteledik, ki-ki nyugalomban, mindjárt fél kilenc, és ma még nem volt látogató a Kisbolygón. Néhány óra van még hátra a napból, és ha nem jössz, meglesz az első nullás nap, és ha holnap se, akkor a második is. És ha tényleg így lesz, akkor mindennek vége, és blogbejegyzésből sem lesz több, vagyis inkább kihasználom ezt az alkalmat, és gyorsan felrakom az utolsó két versemet (ma reggel érkezett mind a kettő a Bukarest utca sarkán, miközben Oláh Attilára várakoztam), mielőtt még a kukába landolnának:
Különös
Különös, szép belső tájak, jártunk már itt valaha?
Azt gondolom, leomlik az ellenállás fala, ha...
Van valaki
Valakihez nagyon közel jutottál,
Már-már elbotlasz benne,
- Jaj, de meleg, forró, majdnem tűz! -
Kiáltaná az, aki Téged lát,
Ha őszinte, ártatlan gyermek lenne.
Puszi az arcocskádra!
