Édes Egyetlen Egyem! Reggel már az következő búcsúlevelet fogalmaztam magamban, illetve csak délután háromkor láttam, hogy volt mégis két látogató a Kisbolygón, akiknek a személyazonosságát egyelőre nem tudom megállapítani, de az mindegy is, hisz a fogadalom úgy szól, hogy két egymást követő nullás napig tartok ki, és ebbe más követelmény nincs befoglalva. (Azért határoztam meg így, mert egy nap kihagyás néha belefér, hiszen bármi történhet, illetve a blog.hu sem számol mindig mindent pontosan, például lehet, hogy tegnap is itt voltál, csak én nem láttalak.) Ez azt jelenti, hogy két napig még biztosan írhatok Neked, akár Te voltál az egyik látogató, akár nem :-)! Úgyis mondhatjuk, hogy kaptunk két újabb napot az észhez térésre. Szerintem, ez nagyszerű, próbáljunk meg élni vele!
Van itt ez a közös projekt, a mi kapcsolatunk, amelynek az a célja, hogy emberileg mind a ketten fejlődjünk, és ezáltal a világ is, amelyben élünk. E cél eléréséhez vannak erőforrásaink, mindazok a tapasztalatok, amelyeket eddig szereztünk, és mindazok a fizikai és lelki képességeink, amelyek természetes módon vagy mások, illetve a magunk erőfeszítése által már kifejlődtek bennünk. Az első időtervet ugyan nem sikerült tartani, de még nincs veszve semmi, mert a projekt aktualitása azóta is változatlanul fennáll. Sőt, minden egyéb feltétel is adott, illetve még inkább, mint korábban, hiszen szeretlek nagyon, elég férfiasan viselkedem ebben a jó nagy káoszban, és biztos vagyok abban, hogy Te is remekül ki tudnád venni a saját részedet mind a feladatokból, mind pedig a megtermő gyümölcsökből. Vagyis én ezt a projektet rendkívül esélyesnek látom, és - szerintem - nagyon hamar neki kéne látni a megvalósításnak.
Szeptember végét írjuk, mely időszakot Petőfi után szabadon, tulajdonképpen sorsfordulónak is lehet tekinteni. Egy szűk hete erről már írtam egy kis szösszenetet, mert akkor kijött rá a lépés. Egyébként emlékszem arra, hogy egyszer megajándékoztál ennek a versnek az angol fordításásával. The valley and garden still bloom with their flowers, the poplar still greens at my dwelling below, but there, do you see, how the winter world towers, the crest of the mountain is covered by snow... Az angol fordítás is zseniális, de a magyar eredeti azért még jobb. Szerintem, ez a vers a magyar líra egyik legszebb szerelmes verse, talán egyedül Radnóti néhány verse fogható hozzá, például a Levél a hitveshez, vagy a Tétova óda. Kérlek, ma olvasd el újra ezt a verset, és azt a kis prózát is, amellyel a múltkor kereteztem. És olvasd el a két említett Radnóti verset is esti mese helyett. Amikor a maci köp, illetve rögtön utána. Tudom, hogy három vers egy napra elég sok, de vedd figyelembe, hogy ritkán kérek Tőled ilyesmit, és azt is, hogy mind a három vers nagyon könnyen befogadható, egyikkel sem kell sokat küszködni. A szerelem már csak ilyen... Puszi az arcocskádra! Szeretlek!
