Édes Egyetlen Egyem! A rossz dolgokon egyszer túl kell lenni, még akkor is, ha az fájdalommal jár. Tényleg pont olyan ez, mint az ember fizikai értelemben vett egészsége, sajnos sokszor az orvos is csak úgy tud gyógyítani, hogy közben fájdalmat okoz. Azon se lehet nagyon változtatni, meg ezen se. Amit lehet tenni, az egy szeretetteljes közeg biztosítása, amelyben a fájdalom elviselése könnyebbé válik. Ezt akarom adni Neked.
Ha az ember életében vannak rossz dolgok, akkor azoktól meg kell szabadulnia. Előbb vagy utóbb mindenképpen, mert különben azok a rossz dolgok mindent megmérgeznek benne. A rossz dolgokról beszélek, nem a felelősségről, mert a felelősség bemérhetetlen, lehetetlen megmondani, hogy kinek mennyi része van a rossz dolgai létrejöttében. Viszont a rossz dolgok akkor is mérgeznek, ha azokat valaki teljesen ártatlanul hordozza. (Egyébként olyan, hogy valaki teljesen ártatlan, egy bizonyos életkor után, nem létezik. Meg olyan se, hogy csak ő a hibás. Az összes többi lehetőség benne van a pakliban, de a két véglet kihullik.)
Ha mást mondanék, ha Rád hagynám, szentesíteném azt, amit csinálsz, nem szeretnélek. Tehát nem hagyom Rád. Viszont közben azt is tudom, hogy - kicsit leegyszerűsítve - az embernek meg kell érnie arra, hogy valamennyire szembe tudjon nézni magával, és az, hogy ki mikor és mitől érik meg erre, óriási titok. Nem akarlak békén hagyni, mert akkor teljesen megállnál, de nem akarlak siettetni sem, mert abba is belebénulnál. Szeretném, ha éreznéd a kettő közti hajszálvékony arany középútra való törekvésemet. Sürgetlek, várlak, sürgetlek, várlak, sürgetlek, várlak, és ezt csinálom a végtelenségig, illetve addig, amíg kell, illetve addig, amíg van értelme. Mert úgy látom, hogy most még van. És ha van értelme, akkor nem kidobott az erőfeszítés... Puszi az arcocskádra!
