Édes Egyetlen Egyem! Tegnap megint nullás nap volt (négy napon belül kettő, ilyesmi már elég régóta nem történt), és ma se volt látogató eddig, vagyis ismét rezeg a léc. Számos magyarázat képzelhető el erre, bizonyosan csak azt tudom megállapítani, hogy valami történt, de hogy mi, arról igazából fogalmam sincs. Teszteled magad például? Vagy engem tesztelsz? Vagy utazol, kirándulsz olyan helyeken jársz, ahol nehéz csatlakozni, a barátoddal vagy, esetleg valamilyen baleset ért? Na, az utóbbit kívánom a legkevésbé. Mindegy, kár ezen merengeni, mert rövid időn belül valószínűleg úgy sem fog kiderülni. Viszont megint úgy kell írnom Neked, hogy talán ez az utolsó. Minden esetre ez egy "érdekes" érzés...
Én tudom, hogy nő vagy, és azt is tudom, hogy a nők máshogy működnek, mint a férfiak, viszont leginkább azzal vagyok tisztában, hogy a nők férfiak nélkül egyáltalán nem működnek, és ez nem csak biológiai értelemben igaz. Mert biológiailag lehet működni függetlenül attól is, hogy a biológiai működés egy, az ember egészét érintő működés folyománya-e vagy sem. Látom magam körül azokat a nőket, akik abba csapdába estek, hogy ezt a két dolgot különválasztották magukban, és látom, hogy milyen nagy terheket vettek magukra ezáltal, illetve látom, hogy milyen boldogtalanok, és mennyire nem találják a kiutat ebből a csapdából, sőt még a férfit is magukkal viszik a boldogtalanságukba. Nem tudom, hogy Veled mi van, nem tudom, hogy Te hol tartasz most, de nagyon-nagyon félek, hogy valami hasonló boldogtalanság állapotában leledzel. Azok a jelek, amelyek érkeznek, legalábbis ezt mutatják. Ha valami megfogott Benned annak idején, akkor az pont ennek az ellenkezője volt, illetve az ellenkezőjének a látszata, amelyről sokáig hittem, hogy valódi. Ha valamikor megrettentem, akkor annak a felismerésnek a pillanatában, amikor világossá vált, hogy Te ezen mégsem vagy túl, és ha valamit akartam Veled kapcsolatban nagyon, akkor az nem más volt, mint az, hogy túl legyél rajta mégis. És egy idő után nagyon jól érzékeltem, hogy Téged ezen átsegíteni csak akkor tudlak, ha magam is átmegyek a falon. Átmentem, itt ülök a fal túloldalán, a Városligetben, mellékelek egy képet, hogy lásd Te is a helyet.
Itt várlak, itt szeretlek, férfiként, de nem csak biológiai értelemben férfiként, meg nem csak úgy, ahogy ez a beteg világ gondolkodik a férfiasságról, hanem a férfiasság valódi keresésének útján valamennyit, és nem is elhanyagolható távot már megtett zarándokként, útkereső harcosként, aki nem elégszik meg az első, felületes benyomásokkal, a sekély tartalmú értékelésekkel, aki megpróbál a jelenségek mögé látni, aki megpróbál önmaga álarcai mögé látni, aki megpróbál az lenni, aki valójában is ő, és nem csak azoknak a külsőségeknek az összessége, amelyeket a környezete ráakasztott, és nem csak azoknak a viselkedésmintáknak a szolgai követője, amelyeket a környezete elvár tőle. Ezt tettem a hét év alatt, és az egésznek Te voltál a motorja, illetve az a törekvésem, hogy segítsek Neked igazi nővé, igazi önmagaddá válni, mint ahogy Te nekem férfivá lenni. Hisz a párkapcsolat ez, semmi más!
Puszi az arcocskádra, Kis Hercegnő, ahogy azt a százezredik szó gyönyörűen kimondta! Puszi az arcocskádra, és puszi mindenhová, és nincsenek korlátok, hogy csak ide vagy oda, vagy ide és oda nem! Egyszer azt mondtad, hogy lábad ujjai nagyon érzékenyek, és azt még X-nek és Y-nak sem engeded megpuszilni. Hát én most megpuszilom a lábad ujjait is, sorra az összeset, és nincs több apelláta :-)...
A Te Kis Herceged!
