Édes Egyetlenem,
Lassan talán felszáll rólunk a köd,
És kezdjük világosabban látni, hogy ha együtt élnénk,
Az minket egészebb emberekké tenne
Hiszen a Te életed csak velem,
Az enyém pedig csak Veled bontakozhat ki,
Ez napocskánál is világosabb... Nem is igazán értem,
Hogy eddig mért csináltunk úgy,
Mintha máshogy lenne?