Édes Egyetlenem!
De nehezen lágyul el az a kemény szíved, Te :-)! Meg az az akaratos természeted, amelyet a sok fájdalom miatt fejlesztettél ki magadnak... Hidd el, készültem megint, több ötletem volt, és a rózsát is úgy becsomagoltam, hogy azt el sem hiszed. (Mert nagyon hideg lett ma estére, és féltem, hogy megfagy.) Várlak, várlak, várlak mindig, aztán nem jössz. Jó, nem vartyogok tovább, mert mondtam, hogy nem kötelező ez az alkalom se, csak lehetőségképpen volt, de azért egy kis csalódottság szomorít most is. Mikor láthatlak? Most már nagyon szeretnélek megcirógatni! Legalább megcirógatni. (Nagyon-nagyon hiányzol...!) Vagy megölelni, hiszen az még jobb lenne! Holnap szilveszter, IGEN nap, holnapután meg 2016. kezdődik, és aztán ki tudja, hogy mi lesz. Én például csak egyetlen egy dolgot tudok biztosra, amit 10 perce döntöttem el, hogy 2-dikán, szombaton este 8-kor ismét várni foglak a karácsonyfa alatt, ha meglesz még, ha pedig nem akkor a hűlt helyén. Gyere el most már, Édes Napocskám, ne szomoríts tovább. Ha a blogbejegyzéseimet tudod olvasni, akkor szerintem el is tudsz jönni egy puszira. Lesz rózsa, most már tudom, hogyan kell megvédeni a fagytól. Gyere el, Édes, nem kötelező most se, de szeretném, és kérem nagyon. Ha szombaton eljössz, arra még rá lehet mondani, hogy hét év és nem több, hiszen az még a karácsonyi ünnepkör része. De ha akkor se jönnél el, az már tényleg rossz lenne. Várlak tehát, gyere el szombaton, vagy gyere el hamarabb, vagy jelentkezz a magad kedve szerint. Hiszen azt is lehet, hiszen nincs megírva sehol, hogy szombatnál hamarabb tilos találkoznunk :-)! Puszi az arcocskádra!
