Kisbolygó

A beismerés egy magashegyi túra,Első része nagy kaptató,A lejtmenet csupán a második,Az már kicsit könnyebb,Igaz, az ember szeme közbenLegtöbbször bepárásodik A helyzeteket nem én teremtemÉn csak átélem azokatPontosan ugyanúgy, mint Te,Váljanak igazzá, valódivá, termést…

Elég sok mindent tudok Rólad,Pedig külső segítségetNem vettemIgénybeEgyetlenEgy kérdésreVárok választ Tőled:Mikor jössz velem a fénybe?

Bizonytalan szelek fújnak és én mindig félek Hiába próbálok gondolni másraMert nem tudom hogy mire választanak ki holnapSzerelemre vagy elmúlásraNem tudom hogy mi lesz e tündöklő tavaszbólMeddig tart s mivé alakul virágaNem tudom hogy ki mikor és mit mond majd nekemÉs hol leszel…

Egyedül fekszem, s Rád gondolok a szállodai szobában,Magányos fogkefém is társáról álmodik a pohárban Azt hiszem, sokan szurkolnak nekünk, hisz sokan szeretnek minket,Szerintem, lassan össze kéne párosítanunk a fogkeféinket

Édes Egyetlenem! Már megint alig van időm Neked írni :-(((... Munka Nyíregyházán, utána utazás Budapestre, majd újabb munka ott, nem sokkal utána pedig vacsi, vacsi közben bájos, de nem túl tartalmas beszélgetéssel semleges témákról. Az utóbbi kettő még előttem áll, de…

Édes Egyetlenem! Rettenetesen zsúfolt napom volt, van, és lesz is. Holnap mennem kell Budapestre, addig még meg kell csinálnom egy csomó mindent, össze kell pakolnom, igaz, csak másfél napig leszek oda, vagyis ez a része nem vészes, de az összes többi elég gáz. Kezdenek bedurvulni az…

Édes Egyetlenem! Szombat reggel van, de annyira torlódnak a bejegyzések, hogy Te ezt csak hétfőn fogod olvasni. (Feltéve, hogy vasárnap  nem látogatsz meg - egész váratlanul - a kávézóban, és nem találjuk ki együtt, hogy soha többé egyetlen szót sem fogok írni a Kisbolygóra,…