Kisbolygó

Vannak olyan helyek, ahol számtalan rózsa pompázik,És vannak olyanok is, ahol csak egyetlen egy virítAz én szívem a második csoportba tartozik,Egy második csoportba tartozó szív ír itt

Mikor szelídíthetlek meg, Édes, Kis Vadócom?Délután négy óra már elmúlt régen...Pedig én elkezdtem boldog lenni akkor,Amikor a napocska még magasan járt az égen

Édes Egyetlenem? Elképzelhető, hogy tényleg csak büszkeségből nem jössz? Hogy véletlenül se derüljön ki, hogy volt egy kis igazam pár dologban? Ugye, nem erről van szó? Ugye, Nálad ilyen lélektani mechanizmusok nem játszanak? Mert ha mégis, akkor még ma este kiállítok egy…

Édes Egyetlenem! Meg tudod mondani, hogy most mért nem vagy velem? Két dolgot tudok elképzelni. Az első az, hogy még mindig félsz egy csomó dologtól. Ha így van, akkor erősödj meg. A másik az, hogy dacos vagy, mert nehéz kimondani, hogy Gyurinak lett egy kis igaza, és jól tette, hogy…

Édes Egyetlenem! Ma megint láttalak, és tudom, hogy Te is láttál engem a Korzó előtt este hét körül. Én éppen a telefonomat kerestem a zsákomban, Te pedig a húgoddal sétáltál a város felől haza. Hát, nem ezek az élet legkönnyebb pillanatai! Nem írok most többet erről, pedig…

Édes Egyetlenem! Lesznek még versek, egyelőre pontosan öt van talonban, de most már nekem is hiányzik a próza, és arra gondoltam, hogy Neked talán még inkább. Nagyon-nagyon szeretlek, és nagyon szeretnélek viszontlátni. Telik-múlik az idő, és lehetetlen, hogy ne mozgolódjon Benned…

A falak csak a beismeréstől égnek át,Amikor a kezdeti állapotba minden visszatér,Amikor az idő bennünk egy picit örökkévalóbbá válik,S köröttünk kicsit bizonytalanabbá a tér