Édes Egyetlenem!
Még mindig nem tudom, hogy hazaérek-e vasárnap este nyolcra, lehet, hogy sikerülni fog. Ha mégsem, akkor hétfőn leszek Nyíregyházán, és kérlek, próbáld Te is úgy szervezni, hogy tudjunk találkozni! Egész biztos vagyok abban, hogy az összes problémának mi magunk vagyunk az okozói és a lehetséges megoldói is. Az a baj, hogy nem merünk elég tágas tágas távlatokban gondolkodni, és nem merünk elég tágas szívvel szeretni. Nincsen semmi más baj az emberrel, és a világgal se lenne, ha erre az említett kettőre találnánk valamilyen orvosságot. Az emberekben még óriási lehetőségek lapulnak, letapadt, használatba nem vett energiák Mega-, Giga, Terrawatt-jait hordozzuk mindnyájan nagy lelki nyugalommal anélkül, hogy erről a legcsekélyebb tudomást vennénk. Nincsenek nagy céljaink, túl szeretnénk élni a napokat nagyobb megrázkódtatás nélkül, és általában túl is éljük, viszont közben nem történik semmi említésre méltó. Most már örülök, hogy adódott ez a rettenetesen nehéz szerelem köztünk, és az a rengeteg küszködés, amelyet egymásért tettünk, ez legalább több, mint a napi rutin, ebben valami megcsillan a emberi lélek mélységeiből is. Akinek nincsenek érdekes céljai, azzal nem fognak érdekes dolgok történni, és nem fog érdekes átalakulásokon keresztül menni. Nekem Te vagy egy érdekes cél, Neked pedig én, és ezért aztán a mi lelkünkben nem is nagyon párásodott meg a levegő. Én nagyon érdekes átalakulásokon mentem keresztül az elmúlt évek során, és biztos vagyok abban, hogy Te sem voltál ezzel másként. Biztos vagyok abban, hogy sok mindent megértettél, összeraktál korábbi életed eseményeinek oksági kapcsolataiból, és biztos vagyok abban is, hogy egészen máshogy tudnál fogadni, máshogy tudnál beszélgetni velem, máshogy tudnál hozzám érni, mint évekkel ezelőtt, miközben én is egészen mást, minőségileg többet tudnék adni Neked, mint akkor. Hosszú út, hosszú idő volt, de vedd figyelembe, hogy igazán messzire soha nem kerültünk egymástól, az utóbbi egy év pedig már inkább azt mutatja, hogy szép lassan kezdünk konvergálni egymás felé. Még akkor is, ha szeptemberben az én ügyetlen számonkérésemre nem tudtál mást tenni, mint letagadni ezt a konvergenciát, amely pedig akkor már nagyon is működött. Meg működött előtte, meg működött utána is, csak hát nem volt könnyű észrevenni, mert az a konvergencia annyi mindenhez képest jelentett divergenciát, hogy abba még belegondolni is nehéz, nemhogy elfogadni. Nehéz, tudom, hogy nehéz, teljesen világos előttem. Az is teljesen világos, hogy a jó részéről Te magad nem is tehetsz. De ez a két érv, hogy nehéz, meg az, hogy nagy részben nem is tehetsz róla, még ez a két érv sem elegendő ahhoz, hogy ne tedd meg a soron következő lépést! Nekem se volt könnyű kibogozni magamat például, de elindultam az úton, és eddig még nem bántam meg, és azt hiszem, hogy ezután sem fogom. Amiatt, hogy nehéz, még nem szabad lemondani róla, és amiatt sem, hogy az ember sok mindenért nem is felelős direktben. Az ember nagy célokra van kitalálva, és akkor érzi jól magát, amikor nagy célokért küzd. Az asszony egy kedves, fényes, szivárványos összetettségű tündöklésre van kitalálva, és akkor érzi jól magát, amikor valóban így tündököl. Megtettem, és Te is megtettél egy csomó mindent, és most már tényleg izzik körülöttünk a levegő, és izzik az a várakozás fal, amelynek egyszer, hamarosan át kell szakadnia. Gyere, Édes, nagyon várlak! Ha eddig ilyen szép dolgok történtek velünk, akkor hogy ne történnének ezután is, amikor majd naponta együtt fogunk csinálni egy csomó mindent, és nagyon ügyesen fogjuk segíteni egymás kibontakozását. Én a Te nőiességed kibontakozását, Te pedig az én férfiasságom kibontakozását. Amelyek egyébként megvannak és fejlődnek most is, de ez még nem az a fejlődés, ami a lényege lenne. Ezek még csak a Kilowattok, mert a Mega-, Terra-, Gigawattok majd akkor fognak működésbe lépni, ha kiiktatjuk az Megaohm-os, Terraohm-os, Gaigaohm-os ellenállásokat. Nagyon várlak, nagyon szeretlek, nagyon-nagyon gyere! Puszi! Puszi! Puszi!
