Édes Egyetlenem!
Ma reggel megint írtam egy bejegyzést, aztán estére ismét összetéptem, illetve 14 évre titkosítottam. Ilyen az élet, lassan majd csak rájövök arra, hogy hogyan kell Téged szeretni. Hogy nagyon, az már biztos :-)! Sok a bántás lehetőség, félek, hogy még a legártatlanabb viccelődések is rosszul sülnek el, viszont ha egyáltalán nem viccelődöm, akkor meg befülledünk a végére. Nehéz így, minden visszajelzés nélkül kitalálni, hogy mi jó Neked, de az élet attól szép, hogy vannak benne lehetetlennek tűnő kihívások. Hát ez a szerelem pont ilyen, nem is unatkozom benne egy percig se :-)! Igyekszem majd megtalálni azokat a szavakat, amelyek megerősítenek Téged, és eltöltenek azzal a biztonságérzettel, amelyben majd könnyebben rá tudod szánni magad a fontos döntésekre. Puszillak, vigyázz magadra, most boldog vagyok, mert ez a második írás sokkal rövidebb lett ugyan, mint az első, de mégis jobban meg vagyok vele elégedve, mint azzal voltam. És ne felejtsd el azt sem, hogy vasárnap este nyolckor randi! Remélem ott leszel... Puszi az arcocskádra!
