Édes Egyetlenem!
Lehet, hogy mégis megfelejtkeztél a randinkról? Pedig figyelmeztettelek a tegnapi bejegyzésben :-)! Lent voltam a téren, nagyon hideg volt, és a szél is fújt, a rózsát beraktam a kabátom alá, hogy meg ne fázzon. Nincs üvegburám, amellyel megvédhettem volna, kénytelen voltam tehát mást kitalálni, így került pont a szívem fölé. Ettől Puccini is biztosan elérzékenyült volna, és komponált volna egy rózsa áriát...
Szeretlek, és várlak! Biztosan öntudatlanul, de végigvezettél egy fontos úton, amely nélkül egy csomó dolog nem tudott volna kibontakozni az életemben. Nem haragszom Rád, ha nem jössz még el, hiszen úgyis eljössz majd, ha elérkezik rá az idő. Ha elérkezik az a nyolc óra, a mi nyolc óránk. Sokszor próbáltam rövidre zárni azt a patt helyzetet, amely kialakult kettőnk közt, és talán nem is tettem mindent rosszul (nem tudom, majd elmondod, ha a végére értünk), de már kezdek kicsit megcsömörleni a rábeszéléstől, nem szívesen sürgetnélek tovább, sürgesd most már inkább Te magadat, én meg tényleg "csak" várni foglak. Nyugodt, türelmes, megértő várakozással, legfeljebb szelíden kérlelve, szelíden írogatva Neked, hogy gyere, gyere, gyere! Hiszen az a legtöbb, hogy kitartok Melletted, mert bízom Benned, és bízom magamban is, és tényleg nagyon szeretlek, hisz annyi minden jött ebből a 4,5 + 7 évből, hogy azt el sem lehet mondani, csak most már jó lenne együtt folytatni.
Holnap elutazom Romániába, pénteken este jövök haza, vagyis nyugodt heted lesz, legközelebb jövő szombaton foglak várni a főtér sarkán a szokott időben. Az én hetem viszont rettenetesnek ígérkezik, nyűgös mítingek hosszú sorával, esténként nem kevésbé nyűgös munkavacsorákkal lesz fűszerezve. Nem biztos, hogy fogok tudni írni, megpróbálok majd, de ha véletlenül mégis kimarad pár nap, akkor ne gondolj rosszra, kérlek! Puszi az arcocskádra! Vigyázz magadra! Szeretlek! Ezt most írom le harmadszor ebben a bejegyzésben, plusz egyszer a címben, az összesem négy. Valahogy kikívánkozik belőlem :-)!
