Édes Egyetlenem!
Hazajöttem Romániából, és sehol egy pálcika. Hát ennek annyira most nem örülök. Fogalmam sincs, hogy mi van Veled, illetve pár dolgot sejtek, de azért ez egy borzasztóan nehéz helyzet, hiszen ha elmaradsz, még és azt sem tudom megállapítani, hogy élsz-e, vagy valami baj ért. Jó lenne ezt a szakaszt lassan befejezni, ha majd elolvasod e soraimat, kérlek, gondold végig! Több éves rejtőzködő blogolvasás után olyan jó lenne már másra váltani, kétoldalú kommunikációra például, igaz, ezt már sokszor mondtam! Mert ez így nem jó egyikünknek sem, illetve mind a kettőnket nagyon megterhel. Útközben hazafelé kitaláltam, hogy mit fogok írni ma este, de nem írom le mégse, mert most nem látom értelmét. Meg egyébként se szeretném leírni. Sőt, semmit nem akarok írni Neked, Veled akarok élni, és pont, és felkiáltójel! Holnap, szombat este randi, gyere el kérlek! Szeretlek nagyon, érezd ezt meg valahogy! Mit tegyek azért, hogy érezd? Mit tegyek még? Annyi mindent tettem már! Még mindig kevés? Édesem...
