Édes Egyetlenem!
Nem tudom, hogy mikor fogsz átlépni azon a képzeletbeli vonalon, amely még elválaszt minket egymástól, de azt tudom, hogy az átlépés közvetlen közelébe velem jutottál el. Nem voltam tökéletes vezetőd, de mégis kisértelek, és közben én magam is rengeteg dolgot megküzdöttem, megharcoltam, megértettem, megtanultam. Mehetnék ezzel a tudással máshoz is szerencsét próbálni, de semmi értelme nem lenne, hiszen azokat a mélységeket, amelyeket Veled átéltem senki mással nem tudnám megjárni. Ilyen történet minden ezer életben egyszer adódik, hogyan adódhatna akkor valakinek egy életen belül kettő is.
És Te hogy vagy ezzel? Neked lesz majd egy másik? Vagy ne provokáljalak :-)? Teljesen világos előttem, hogy mért olyan őrült nehéz Neked mellettem dönteni, de hidd el, hogy lehetne bárki más a helyemben, ez a döntés akkor se lenne könnyebb. Igyekszem kicsit megkönnyíteni a helyzetedet, de a komoly odaszánás attól még nehéz marad, és függetlenül attól, hogy kinek szól. (A komolytalanok, persze, nem annyira, de azokon már túl vagyunk mind a ketten, ha jól látom.) Nem tudom, mennyit változtál, mióta nem láttalak, ha nem sokat, akkor még biztosan kell, egyébként, ha már sokat változtál, akkor is, hisz az élet szüntelen változás, korábbi állapotainktól való szüntelen elszakadás, viszont ebben nincs semmi szörnyű, és pont azért vagyunk, hogy segítsünk egymásnak meglépni a változás, a kibontakozás aktuális és szükséges lépéseit. Vagyis ne félj, ne zárkózz be örökre bizonyos álmaid nem teljesülése miatt, biztos sokat tudsz már arról, hogy mi nem volt jó, mit kellett volna máshogy csinálni, mért nem csináltad máshogy, és arról, hogy hogyan akarod csinálni mostantól kezdve, biztos tudsz már egy csomó mindent, a többit meg igyekezd megérteni, menj végig minél több szálon, mik voltak a rossz hatások, mért engedted, hogy befolyásoljanak, mit reagáltál le rosszul, mit reagáltál le jól, nagyon fontos, hogy felnőtt emberként ezeknek a kérdéseknek a zömére tudj valamit mondani, legtöbbjére tudj legalább egy fél- vagy negyedválaszt adni. Itt vagyok, szeretlek, kipróbáltál sok mindent, nem volt jó, mert ha jó lett volna, már nem lennél itt, nem sorakoznának a pálcikák katonás rendben, épp ideje, hogy most már ne mással próbálkozz, hanem magadat tedd próbára, és ígérem, hogy én is elvállalom majd a saját próbatételemet ugyanúgy.
Tegnapelőtt azt írtam, hogy három nap, három lépés! Ha jól számolom, kettőt már megtettél :-)! Vagyis összesen egy lépés választ el Téged tőlem. Egyetlen egy lépés, mi az? Semmi. Ha kinyújtod a karod, a vége már ott van, ahol Neked is lenned kéne. Egy lépés, vagyis ha kinyújtom a karomat, már meg tudnálak érinteni :-)! Ne félj, inkább egészj :-)! Legyen egész Benned a szándék, amellyel meg akarod lépni azt az utolsó lépést, gyere le, gyere le, Édes, ma este a Kossuth tér sarkára, és soha többé ne hagyj el! A legjobban annak örülnék, ha nyolc órától minden régi dolog meghalna, ha a toronyóra akkor átkongatna minket egy másik időbe, de ha ez még túl korai, ha ezért még dolgoznunk kell, akkor is gyere le, akkor a munkát fogjuk elkezdeni, és szándékkal, kitartással, alázattal, türelemmel fogjuk keresni és megtalálni a többit. Csak azt döntsd el, hogy nem akarsz egyedül élni, meg azt, hogy hajlandó vagy befektetni a boldogságodért, amely egyben az én boldogságom is. Nagyon szeretlek, nagyon örülök, hogy még mindig velem vagy, óriási ajándéknak, óriási megtiszteltetésnek tekintem, csak egy csipetnyit dobjál még rá erre a jelenlétre, és meg fogod látni, hogy bővizű forrásokból bővizű patakok kezdenek el csörgedezni mindenütt. (Ez csak egy írói kép, egy nyelvi fordulat, nem arra gondolok, hogy csőtörés fog bekövetkezni a Mosoly utcában :-)! Puszi az arcocskádra, egy lépés a boldogság, irány a Kossuth tér :-)! Good luck :-)! CU soon! (Very soon :-)!
