Édes Egyetlenem!
Jó ritmusban jött a pálcika, 9:55 és 10:00 között, vagyis pont egy olyan pillanatban, amelyik kielégítette a kérésemben jelzett feltételt. Most már óvatosabb vagyok, mint hétfőn, bár a mai látogatás láttán már hajlok arra a feltételezésre, hogy hétfőn is Te jártál a Kisbolygón 9:40-kor, nem pedig egy véletlenül arra tévedt ufó ET-je, vagyis nekem nagyon úgy tűnik, hogy igen-igen közel vagy hozzám, függetlenül attól, hogy holnap lesz-e jel a megadott időszakban vagy sem. Dolgozni fogunk, szakmai nap lesz a Sóstón, de a telefonomon azért tudom majd követni az eseményeket. Ha jeleznél megint, az csodálatos lenne, már most mondom (ne érjen nagy meglepi), hogy vasárnap este 8-kor várnálak a szokott helyen a szokottnál lényegesen nagyobb rózsacsokorral, és lényegesen több bizakodással is. Reggel már írtam Neked valamit, de azt egyelőre pihentetem, hátha nem is lesz rá már szükség, vagyis ezt a bejegyzést most nem bonyolítom túl, és lassan be is fejezem. Bátorítanálak, hogy gyere el holnap is, de erről már lekéstem, mert mire megnyitod a blogbejegyzést, a megnyitás időpontja már el lesz döntve. Illetve ha fél 10 előtt nyitod meg, később még visszatérhetsz, vagyis egy kis bátorítás értelem azért szóba jöhet elvben. Hát akkor gyakorlom :-)! Ne félj, gyere, nem történhet Veled semmi rossz. Ha három percet leszel velem, az is nagyszerű, nincs kötelezettség, addig maradsz, ameddig akarsz, bár az igazság az, hogy én a sírig tartó hűségre hajtok, de ha az utóbbit nem holnapután kezdjük el, csak egy hét múlva, én abban is benne vagyok. Egyébként találtam egy esküvő céljára teljesen megfelelő napot, nem egy szokásos időpont, de nagyon illene hozzánk, különösen Hozzád :-)! Jó, nem tudom, hogy most ezzel mennyire bátorítottalak meg, mert annak idején elég kevés hajlandóságot mutattál a házasságra, bár lehet, hogy azóta ez is sokat változott Benned. Mindegy, ez most megint nem idevaló téma, az a fontos, hogy végre találkozzunk, és kezdjünk el legalább egy picivel normálisabb módon kommunikálni. Aztán, hogy mikorra hová jutunk el, az egy másik kérdés. Ahogy már mondtam, képes vagyok dolgozni Érted, ha Te még mindig nem vagy képes szeretni engem annyira, az egyetlen feltétel a folyamatos előrehaladás. Mindegy, hogy milyen sebességű, de határozottan érezhető legyen mindkettőnk számára. Ha lenne megint pálcika, és ha utána vasárnap eljönnél, az nagyon nagy lépés lenne, és nagy gátak tudnának átszakadni. Ha csak annyi lenne, hogy egy picit megérintjük egymást, és odaadom Neked a rózsát és a csomagot, amelyet már régóta elkészítettem, akkor is. Ha meg több lenne, ha meg több lehetne, akkor pláne. Viszont mindenképpen számíthatsz rám. Puszillak, szeretlek, várlak nagyon!
