Édes Egyetlenem!
Szombaton megint versben gondoltam Rád, ám ugyanakkora szeretettel, mintha prózával tettem volna ugyanezt. Puszilom az arcodat, nagyon várlak, gyere :-)!
Nem azért, mert eleget sírtunk,
S fáztunk, miközben egymásra vártunk,
Gyönge az ember, s nem bírja ki,
Ha valaki rá képet vetít,
S minden titkától megfosztja
Azért, mert az egy nem egy,
Hisz fél életet él az árva,
Önmagába van bezárva,
S egésszé csak akkor válik,
Ha valakivel magát megosztja