Édes Egyetlenem!
Tovább tart a vers szüret, újabb és újabb rímek születnek, megint lett egy, remélem, nem haragszol meg érte! Nagyon szeretlek, és nagyon várlak, azért tudok írni, meg azért, mert úgy gondolom, hogy Te is nagy szeretettel vagy irántam. A szeretet most még csak Benned növekszik, ám egy nap biztos ki fog hajtani, ahogy tavasszal a rügyek pattannak, és utána már nem lesz mód arra, hogy bárki is megálljt parancsoljon neki. Nem kell már sok, csak egy kis idő, és egy kis melegség, hogy megsimogasson, ahogy a tavaszi napfény simogatja a még csupasz, de belül már élettől lüktető ágakat. Na, már ez is majdnem költészet, de térjünk rá inkább arra, ami egészen az! Puszilom az arcocskádat minden esetre :-)!
A mi történetünk elég jól ki van találva,
A szálak szépen szövődnek benne,
Nem ér szomorú véget
Úgy tűnik, a Jóisten végül engem választott ki arra,
Hogy nagyon-nagyon nagyon szeresselek...
Mása nem mert rábízni Téged :-):-(:-)!
