Édes Egyetlenem!
Íme, egy újabb vers, az utolsó előtti, amiből elég könnyű kitalálni, hogy az utolsó holnap, kedden, március idusán fog megjelenni. Remélem, hogy az "utolsót" nem úgy kell érteni, hogy a holnapi vers csak ezt a sorozatot fogja lezárni, hanem úgy, hogy a Kisbolygóra sem fog felkerülni több líra, sőt prózából is már csak nagyon kevés. Ezt a verset nem kifejezetten Neked írtam, részben egy barátommal való levelezésem inspirálta, de benne vagy Te is nagyon. Elég nehezen állt össze, az átlagosnál sokkal többet kínlódtam vele, de most már késznek mondható, illetve beletörődtem, hogy ennél jobb már nem lesz :-)! Puszilom az arcocskádat... Szeretlek nagyon!
Hiába kéred
Hiába kéred, a határtalant
A Te kedvedért sem fogom
Arasszal méregetni
Világok dőlnek, cunamik ölnek,
Meghal majd, félő, de amíg élő,
Merd határtalanul szeretni
Mert ha most feladod,
Nagyon fog fájni egyszer,
Hogy nem tetted meg akkor,
Amikor ott volt rá az óra
Nagyon fogod szégyellni magad,
Hogy legyőzött Téged is e vak kor,
Mert beletörődtél, és hagytad,
Hogy lebeszéljen róla
