Édes Egyetlenem!
Ma láttalak az időkapuban, tehát ezúttal nem írok semmit. Hiszen, ha holnap is látnálak, holnapután már akár élőszóval is beszélgethetnénk (például a szobánkba besütő telihold fényénél). Akkor meg minek levelezni? Nincs igazam? Dehogy is nincs :-)! Igazam is van, és a mosolyjelek már megint úgy pattannak ki az ujjaim alatt, mint az ibolyák a földből ilyen idő tájt. Futás közben néhány helyen annyit láttam ezekből a kis kék virágokból, hogy belekáprázott a szemem, és beledobbant a szívem. Az első nap végén pedig ellátogattunk Somogyvámosra, ott a kedves szerzetesek néhány Krisna tudatú ibolyával meg is ajándékoztak minket. Örültünk nekik, de nekem a Krisna tudat nem alapfeltétel, én a virágokat anélkül is szeretem. Egyet közülük pedig különösen is, a neve a nappal van kapcsolatban, de nem Napraforgó. Szerintem ennyiből kitalálod :-)! Puszi az arcocskádra! (Ne bátortalanodj el! Jó?)
