Édes Egyetlenem!
Kicsit folytatom a tegnapit. Azért nem fogom Rád törni az ajtót, mert tényleg nem tudom, hogy meddig van még szükséged arra a védettségre, amelyet ez a könnyű, semleges helyzet jelent Számodra. Ezért nem kerestelek meg eddig sem, és még mindig úgy érzem, hogy nem tettem rosszul. Adom Neked a szabadságot, viszont az igaz, hogy a szabadsággal együtt valamennyi felelősség is száll Rád. Nem sok, mert semmi különöset nem kérek Tőled, csak a találkozás lehetőségét, az összes többit ráérünk megbeszélni utána. Nem tudom, mi tart vissza még mindig, nem tudom, mért nem szánod rá magad arra, hogy legyere a Kossuth térre. Értelmes magyarázata nem nagyon van, viszont tudjuk nagyon jól, hogy az ember nem racionális lény, csomó minden van benne, és annak a csomó mindennek a nagyobb részét nem lehet elintézni matematikába illő egzaktságú gondolatmenetekkel. Ha az élethelyzeteinkre is olyan módon lehetne megoldást találni, mint a matematika vagy a fizika problémáira, akkor könnyebb dolgunk lenne, azonban az emberi lélekhez vezető utak minőségileg másmilyenek. Ezt talán Veled érzem, látom, tapasztalom, élem át a legjobban. Viszont az út nehézsége most már tényleg nem riaszt, sőt inkább megerősít. Nem mondom, hogy maradj el sokáig, bár lassan ott tartunk, hogy erről úgy, ahogy eddig, már nem is érdemes beszélni. Hiszen tulajdonképpen együtt vagyunk, egyikünk sem gondolkodik másban, vagyis a nehezét már leküzdöttük. Csak egy papírvékonyságú fal választ el minket, amelyet még nem mertél eltépni. Pedig nem tartana sokból, és a világ se dőlne össze tőle, hiszen a papírvékonyságú falak nem hordoznak súlyt, a papírvékonyságú falak egyetlen hatása az, hogy eltakarnak minket egymástól. Gyere vissza, Édes, éljünk együtt szépen, normális párokhoz méltó módon. Van szeretet, létezik, létezik az, hogy két ember hosszú-hosszú tévelygés után megtalálja egymást, és boldogan kezd új életet. Ne bonyolítsd túl, ne zavard össze magad, ne csinálj kisegérből elefántot, ne legyél bátortalan! Puszilom az arcocskádat, nagy szeretettel gondolok Rád!
