Édes Egyetlenem!
Tegnap sokat írtam, ma keveset fogok. Pedig volt esemény bőven, például egy nagyon jó dolog is, de nem írom le, nem lehet mindent leírni, nekünk beszélgetni kéne, meg együtt élni, nem írni meg olvasni. Ha majd találkozunk, kérdezd meg tőlem, hogy mi történt április 2-dikán délután, és akkor el fogom mondani. Most a lányaim budapesti albérletében pötyögök Neked, és remélem, hogy hamarosan láthatlak. Az április 4-dike már elúszott, de a mi történetünkben már annyi nevezetes dátum van, hogy igazán könnyű találni alkalmat. Javaslom például a nagypénteki sétánk évfordulóját, hiszen az a nap gyönyörű volt, holnapra megnézem majd, azt hiszem április 8-dika volt, de a naptár segíteni fog.
Vigyázz magadra, és siess hozzám. Annyi dolog történik, olyan szépen növekedhetnénk a kölcsönös szeretetben, mint a tavaszi virágok a réten. Sokat dolgozom, sokat változom, de még mindig azt hiszem, hogy mindkettőnk élete attól lenne teljes, ha együtt lehetnénk. Még mindig azt érzem, hogy a Jóisten minket egymásnak szánt. Na, de nem filozofálok, mert abból megint hosszú levél lenne, és befüllednél a sok olvasgatástól. Inkább elköszönök, aludj jól, puszi az arcocskádra :-)!
