Édes Egyetlenem!
Ma két blogbejegyzést kapsz, mert tegnap már írtam egyet, ma reggel viszont egy másikat is. Erősödik bennem az érzés, hogy valami megváltozott, de nyilván nem tudom, hogy mi és milyen irányban. Hacsak nem a technika hibázott, tegnap se voltál a blogon, pedig az a névnapod volt, és emiatt a tegnapi távolmaradásod az elmúlt hetek pár egyéb hiányzásához képest is nagyobb kérdőjeleket támaszt bennem. Nem tudom, hogy mi van, talán egy csomó nehéz dolog történik Veled, vagy csak úgy - mindentől függetlenül - próbálkozol a Kisbolygóról való leszokással... Bármelyik eset is áll fenn, további kérdések sokasága merül fel, nem is részletezem, mert nincs rá időm, viszont azt hiszem, Te magad is elég jól el tudod képzelni. Egy biztos: bármi is történt vagy történjék, nem fogok könnyen lemondani Rólad, és mindent meg fogok tenni azért, hogy tisztán lássunk, bár ehhez való eszközeim meglehetősen szűkös voltát nézve ezt magam is elég bátor kijelentésnek érzem. Például nem lesz könnyű úgy írni, hogy nem olvasol rendszeresen, illetve lehet, hogy nem is lesz értelme. Azon kívül pedig mi mást tehetnék, hiszen minden egyébtől el vagyok tiltva? Szóval nem könnyű, és momentán nem is tudom megmondani, hogy hová fog ez fejlődni így, de valahova azért remélem, hogy igen. Nem akarok kérni Tőled semmit, nem mondom, hogy hetente hányszor vagy kétnaponta lépj be, mert nem is az a cél, hogy az életünk végéig ezt csináljuk, akkor lennék a legboldogabb, ha hamar megszűnne ez a mostani módi, viszont helyette lenne más. Az is lehet, hogy éppen az a más készül most a szíved mélyén, és lehet, hogy pont az a más ritkítja meg a látogatásaidat. Szóval minden lehet, igen, nehéz és szép dolgok is történhetnek a háttérben, amelyre momentán semmi rálátásom sincs. Mennem kell, kezdődik egy hosszú nap, majd lesz valami. Szeretlek, minden esetre!
Kis Herceged
