Édes Egyetlenem!
Tegnap se láttalak, nem tudom, mit gondoljak Rólad, tényleg nem tudom. Annyi oka lehet az elmaradásodnak, hogy azt számba venni is nehéz, egyelőre meg se próbálkoznék vele. Lehet sok jó oka, meg lehet legalább annyi nehéz, szomorú oka is. Sokat írni most nem tudok, nagyon zsúfoltak ezek a napok, de az is van, hogy nem könnyű írni Neked akkor, amikor látom, hogy nem olvasol. Nem szemrehányásnak szánom, és ne is vedd annak, hisz tényleg ezer érthető oka is lehet annak, hogy nincsenek már pálcikák se, csak hát így van. Fogalmam sincs arról, hogy mi van Veled, fogalmam sincs arról, hogy hol tartasz magaddal és velem kapcsolatban, az egyetlen, amit tudok az az, hogy valami történt, mert ritkábban jössz a Kisbolygóra, mint korábban. Egyelőre csak ennyit látok, ennyit tudok, de remélem, hogy majd többet is meg fogok tudni hamarosan. Jó lenne látni Téged, jó lenne megérteni valamit abból, hogy mi történt Veled az elmúlt sok év során, jó lenne megtudni, hogy volt-e értelme annak, hogy szerettelek, illetve van-e értelme annak, hogy szeretlek. Mondjuk, gondolom, hogy van, hiszen a szeretetnek mindig van értelme. Amennyire tehát szeretet az, amit csináltam, annyira értelmes is. De azért nagyon hiányzol! Gyere el, kérlek, beszélgess velem! Kérlek szépen! Please!
Kis Herceged
