Édes Egyetlenem!
Sokáig vártam a pálcikádra, mert reméltem, hogy jelentkezel. Úgy döntöttem, hogy csak lefekvés előtt írok, és ez végül is jó döntésnek bizonyult, mert háromnegyed tíz körül tényleg feltűnt a jeled a képernyőn. Nem tudom, mitől vannak a lyukak megint, de nem örülök nekik, főleg azért nem, mert nehéz úgy írni, hogy nem látom az olvasási szándékodat sem. (Miközben Téged se látlak.) Tudom, Komlóska a kedvenced, sokat kirándulsz arrafelé, vagy külföldre jársz, a Szaharába, az is lehet, mert nem akarok ezeknél sokkal szomorúbb okot feltételezni. Ma délután már azon kezdtem gondolkodni, hogy szankcionálni fogom a távolmaradásaidat, de igazából nem szívesen szánnám rá magam ilyen lépésre már csak azért sem, mert tényleg lehet sok oka annak, ha egyik vagy másik nap még olvasási jel formájában sem jelentkezel. Viszont kérlek, hogy ha csak lehet, lépj fel a Kisbolygóra minden nap, hisz egyelőre ez az egyetlen életjel Felőled. Úgy sem kell már sokáig ezt tenned, hiszen nem ezt a kapcsolattartást akarjuk űzni a végtelenségig, a Kisbolygó olvasásoknak úgy is csak addig van szerepük, amíg nem gyűjtesz össze elegendő bátorságot a velem való találkozáshoz. Az pedig nem sokára lesz, ugye?
Fáradt vagyok, hosszú volt a hét, ma ráadásul a tokaji hegyen futottam Zolival több, mint 15 km-t. Lefekszem lassan aludni, nem írok többet. Vigyázz magadra, és gyere gyorsan! Tegnap elég részletesen leírtam, hogy miért... Puszi az arcocskádra :-)!
Kis Herceged
