Édes Egyetlenem!
Direkt estére hagytam az írást, mert látni akartam előtte a pálcikádat, de egyelőre sehol egy jel, viszont nem tudok tovább várni, mert nehéz hetem lesz, így időben le kell feküdnöm. Épp tegnap kértem, hogy ha lehet, minden nap lépj fel a Kisbolygóra, és már az első nap a látogatásod nélkül telt el. Illetve nem biztos, mert még nincs éjfél, tehát egyelőre nem vonok le súlyos következtetést, de azért egy picit zavar, hogy ma eddig még nem jelentkeztél. Nem írok most többet, nehogy olyat írjak, amit később majd megbánnék. Hiszen lehet, hogy elutaztál valahová, ahonnan későn térsz meg, és csak utána akarod olvasni a soraimat, ami egyébként teljesen érthető, ha tényleg úgy van, ahogy gondolom, de lehetnek más hasonlóan méltányolható körülmények is ugyanakkora erővel. Szóval bízom Benned, de nekem most irány az ágy. Egyébként pedig hiányzol, és nem csak a mai statisztikából, hanem egyébként is, és már évek, illetve sok év óta. Vagyis gyere, amilyen gyorsan csak tudsz. Az üzleti angol ezt úgy mondja, hogy ASAP. Én meg úgy mondom, hogy holnap fél tíz és tíz között... Puszi az arcocskádra!
Kis Herceged
Ui: Hétfő reggel van, és most már biztos, hogy - ha nem történt technikai hiba - az egész vasárnap a látogatásod nélkül telt el. Nehéz szívvel, de jutottam egy elhatározásra, amelyet most le is írok. Ma nem lesz blogbejegyzés, és holnap is csak akkor, ha ma látok pálcikát. Más szóval holnap nem lesz új olvasnivaló a blogon, és ha ma nem látogatsz meg legalább ilyen formában, akkor holnapután se. Holnapután este viszont mindenképpen írok, akkor is, ha addig egyetlen pálcika se jön, bár azt hiszem, hogy az utóbbi esetben egy elég szomorú bejegyzést fogok írni. Nem azt, hogy elhagylak, de lesz egy komoly változtatás, mert sok mindent megtehetek Érted (sok mindent már meg is tettem) de vannak határok, ezt Neked is érezned kell, és ha az ellenkezőjét sugallná a viselkedésem, az Neked se lenne jó. Ne vedd haragnak azt, amit írtam, mert harag már nagyon régóta nincs bennem, és tényleg nem tudom kizárni a hibás kijelző lehetőségét sem, tehát elvben elképzelhető, hogy olyasmiért "büntetlek", amit nem is "követtél el", de értsd meg, kérlek, hogy valamit lépnem kell, és egyszerűen nincs más eszköz a kezemben. Szeretlek nagyon, és nagyon szenvedek én is attól, amit írok (ennél súlyosabbaktól pedig bizonyára még sokkal jobban szenvednék), de úgy érzem, hogy ezt most muszáj meglépnem. Várlak vissza! Gondolom, tudod jól, vagy legalábbis sejted, hogy mennyire. Várlak egy boldog szeretetfejlődésre, mely lehet, hogy néha nehéz, de tele van élettel, kalanddal, ízzel, színnel, illattal, örömmel, sőt csodával...
