Édes Egyetlenem!
Napsugaras pünkösd vasárnapra ébredtem (ha tegnap feleségül jöttél volna hozzám, akkor ugyanezt már együtt is megtehettük volna), és úgy döntöttem, hogy a mai nap első dolga az lesz, hogy Neked írok. Ránéztem a tegnapi statisztikára, egész pálcika erdők sorakoznak, sőt volt egy olvasóm, aki a nap folyamán többször is visszatért a Kisbolygóra. Szóval régen voltam ilyen népszerű, bár őszintén megmondva én leginkább Rád hajtok, a többiek kevésbé érdekelnek, és Nálad sem a jó olvasottságom elérése a fő cél, egy találkozóért azonnal és könnyű szívvel becserélném a tegnap szüretelt összes pálcikát. Fél hét van, éppen harangoznak, nem tudom, hallod-e, ennek a lakásnak, mely a nyíregyházi templomok által kifeszített sokszög mértani középpontjában fekszik, megvan az az előnye, hogy állandóan cseng-bong. Az első harangszó hat órakor hangzik fel, az utolsó este nyolckor, közte pedig - főleg sátoros ünnepeken - szinte folyamatos a kondulás. Az itt töltött hét és fél év alatt nagyon megszoktam már ezt a hangzavart, mely igazán soha sem zavart. Na, ha ez így megy tovább, verses levél lesz a mai írásomból :-)!
Egyébként nagyon megszoktam már ezt a lakást, meg a körülöttem lévő tárgyaknak azt a kissé cseppfolyós, de nagyon természetes, sőt inspiratív egymásmellettiségét, amelyet felületes szemlélők talán a rendetlenség egy fajtájának titulálnának (de én tudom, hogy annál azért többről van szó), tehát lassan ideje lenne váltani. A tulajdonos már váltott, eladta a lakását, de az új tulaj sem volt a kiadás ellen, vagyis maradhattam, igaz, neki kicsivel többet kell fizetnem. Szerencsém van vele, jól megértjük egymást, már csak azért is, mert imponál neki átlagosnál egyszerűbb életmódom. Viszont amennyire jól érzem magam itt, legalább annyira el is vágyódom innen. Nekem ez a lakás átmeneti szállás, nem akarok itt megmelegedni, akkor sem, ha ez ennyi idő után egy kicsit már murisan hangzik. Az élet továbblépések hosszú sora, és azt hiszem, hogy most már nagyon időszerű lenne ezt figyelembe véve virtuális összetartózásunkat valódira cserélni. Ne haragudj, hogy mindig idelyukadok ki, de komolyan mondom, hogy ez kavarog a fejemben állandóan. Hogy egy baromság az, amit csinálunk, illetve egy olyan beteg dolog, amelynél betegebb kevés van. Te olvasgatod a blogomat, én meg nézegetem a pálcikáidat. Két felnőtt ember, akik simán visszamehetnének az oviba, még a középső csoportból se lógnának ki! És telik el a hosszú hétvége Nyíregyházán, pedig akár segway-ezhetnénk is a Mátrában. Vagy kirándulhatnánk, egyébként ott is van bob, meg kalandpark valami tiroli kötélpályával, ami rendkívül izgalmas, mindenki egészen odáig van érte, én még nem próbáltam ki. Vagy kereshetnénk egy szép kilátással rendelkező napos hegyoldalt, leülhetnénk a fűbe, mint két nyuszi, foghatnánk egymás kezét, örülhetnénk egymásnak, örülhetnénk annak, hogy vagyunk, élünk és szeretjük egymást. Szerintem egyre jobb ötleteim vannak, és ez még mindig nem a vége :-)! Azt minden esetre ne várd tőlem, hogy hosszú merengésre biztassalak. A hosszú merengés már megvolt, most már a tett mezők következnek, ahogy azt már tegnap is kifejtettem. Félelmetes dolog a párkapcsolat, velem meg különösen is az, de mit ér az élet izgalmak nélkül?! Én azt mondom, csapjunk bele a lecsóba, mert különben felkopik az állunk, ne csináljunk úgy, mintha nem lennénk szerelmesek egymással 12 éve. Emlékszem 2004-ben is futball EB volt (az egyik este nagyon berúgtam, mert a hülye németek a tajga közepén lévő egykori pártüdülőben úgy megpiáltattak a 13%-os sörrel, mintha normál lett volna), Görögország nyert, nulla focival kibekkeltek mindenkit, nagy meglepetés volt, senki se nézte ki belőlük, lehet, hogy most meg mi fogjuk megvezetni az összes klasszist, ha a fiaink bejutnak a döntőbe, azt a mérkőzést együtt fogjuk nézni a TV-ben, jó? Látod, hogy milyen sokoldalú vagyok? Még meccset is lehet nézni velem, erre mondják, hogy már majdnem gömb :-)!
Lassan elköszönök, indul a nap, ne tévesszen meg a naptár, nekem van dolgom ünnepnapokon is, az egyszerű henyélés nem az én világom, különösen Nélküled nem az. Mert Veled valamennyi henyélést, azért el tudnék képzelni, ahogy már írtam is. Egy napos hegyoldalon, miközben a kezedet fogom, meg... Szabad továbbgondolni, nem bűn, emberek vagyunk, nem apró, kis neutrínók (szerencsére :-)! Puszi az arcocskádra, szeretlek nagyon :-)!
Kis Herceged
Ui: Valahol megint harangoznak :-)!
