Édes Egyetlenem!
Reggel láttam, hogy végül este, lefekvés előtt elolvastad a tegnapi bejegyzést, így írhatok Neked ma is. A hosszú hét után hosszú alvást iktattam be, fél hat körül felébresztett ugyan a fény, de utána még visszaaludtam, és másodszorra csak nyolc körül láttam meg a világot. A gyönyörű verőfényes reggel Napocska zenére csábított egyébként, ha jól emlékszem, annak idején három ilyen CD-nk volt, mostanra lett belőlük egy csomó, a Vivaldi concertókról valahogy mindig Te jutsz eszembe, a Te kis vidám, napsugaras lényed, itt van például a L'estro Armonico sorozat, amelyet ma hallgattam, de említhetném a La Stravaganza-t is, mely szintén a kedvencem, és nagyszerű előadásban hangzik el azon a felvételen, amelyet sok éve megvásároltam. Van egyébként sok egyéb jó zeném is, gyűlt pár az elmúlt hét év alatt, klasszikusok, világzenébe sorolható számok, sőt még az úgynevezett könnyű zene világából is szemezgettem :-)!
Szóval akárhogy is nézzük, Veled töltöttem el a reggelt, ha nem is pont úgy, ahogy leginkább szerettem volna, de valamennyire mégis csak jelen voltál. Aztán elkezdtem összerámolni, aminek most dél körül már látszatja is van. Mosogatás következik, majd futás, fürdés, evés és pár egyéb apróság, telefonálgatások például, nagyon szívesen felhívnálak Téged is, de még mindig nem szabad, még mindig csak a blogvonal él, a Napocska vonalat még mindig süket, illetve felhők teszik lehetetlenné az azon való hírcserét. Ej, ej ezek a felhők, hogy nem tudnak eloszlani sehogy sem :-(((!
Jövő szombaton megyek futni a Bükkbe, jó lenne, ha eljönnél! Négy kör, mindegyik körnek az erdei stadionban van vége, ez csak pár év óta szervezik így, mert addig a startnál eltűntek a versenyzők és csak a legvégére értek vissza, de így hangulatosabb az esemény, barátok, ismerősök, házastársak tudnak szurkolni, jobban bekapcsolódnak a versenybe. Egyszer már nagyon kedvesen szurkoltál nekem, igaz Nyíregyházáról, de utána beszéltünk telefonon, bár az csak félmari volt. Most se biztos, hogy meglesz az egész mari, ha lett volna 30 km-es táv, arra neveztem volna, de olyat nem hirdettek, maradt tehát a 42 km, viszont ha nem bírom meg fogok állni a harmadik kör után. Nincs szándékom meghalni, még szeretnék sokáig élni, s természetesen Veled :-)! Hát ennyi mára, nem ragozom tovább, mert ebben is benne van a lényeg, a szószátyárság pedig visszatetszést vált ki mindenkiből. Remélem, nem gondolod, hogy szószátyár vagyok? Hiszen mindig visszafogom magam, és csak a legfontosabb dolgokat írom le. Valójában tudnék írni sokkal többet is...
Puszi az arcocskádra, szeretlek nagyon, gyere vissza hozzám bátran...!
Na, lécci!
Kis Herceged
