Édes Egyetlenem!
Ma sem írok sokat, mert későre jár megint. Az időkapuban délelőtt nem jelent meg semmi, és a postaládámban sem találtam futózoknit, biztos azért nem, mert személyesen akarod átadni. Kimegyek a tóhoz, teszek egy kört, kicsit nyugtalan vagyok, nem akarom itthon tölteni az estét. A héten szándékosan is lassítottam magam, de ennek az lett a következménye, hogy jobban érzem az egyedüllétem nehézségét. Mert jó, hogy vagy, jó, hogy látom nap mint nap a pálcikáidat, de ez nem az a fajta együttlét mégsem, amely egyértelmű örömmel töltené el az embert azonnal. Vannak barátaim, és jobbára elég aktív életet élek, vagyis általában esélyem sincs a szomorkodásra, de a hosszú verseny előtti kötelező pihenő során azért bevillant pár új érzés...
És Te vajon egyedül vagy-e? Igazából ezt sem tudom, de nem akarok erről merengeni. Azt gondolom, hogy ennyi minden után talán nem látogatnád a blogomat, ha lenne valaki más társad is. Vagy pont az a baj, hogy van valaki, és nem tudod őt elhagyni, illetve két szék között a padlón kell agonizálni? Hátha nem! Az nagyon kemény dió lenne! Én is vergődtem sokáig egy élethelyzetben, de az más volt, nekem más szempontok nehezítették a döntés meghozatalát.
Szóval, remélem, hogy már nincs más az életedben, mert ha van mégis, sokkal nehezebb lesz jutni bárhová is. Versenyzek valakivel Érted? Van riválisom? Ha igen, küldd el a Bükkbe, fusson ő is, fussunk együtt, hadd beszéljek és hadd vívjak meg vele! Mondd meg neki, hogy egy neonsárga, Leonidasz feliratú pólót viselő férfit keressen. Ha viszont nincs senki, akkor Te gyere el! Hiszen akkor végképp nincs értelme az otthon maradásodnak, hiszen akkor egyedül lennél Te is. Mért vagyunk mi egyedül? Mért nem élünk együtt? Semmilyen értelmes választ nem találok erre a kérdésre. Szeretlek, Te is szeretsz, örültél nekem, én is örültem Neked, minden tökéletes volt, aztán szemüveget cseréltél, és attól elsötétült Előtted a világ. Szeretlek, szeretlek, szeretlek, gyere el, Édes! Gyere el holnap, vagy a versenyre szombaton! Miskolc, Majális park 1. Sátrak lesznek, egy csomó futó fog ott nyüzsögni, de annyi nem, hogy ne tudnál megtalálni minket. Zoli is ott lesz, meg egy munkatársa. Gyere el, és hozzál nekem zoknit, ne kelljen mezitláb futnom :-)! Plíz! Plíz! Plíz!
Puszilom az arcodat!
Kis Herceged
