Édes Egyetlenem!
A tegnapi pálcikát eléggé kicentizted, 23:55 körül léptél be, ha jól látom. Elhúzódott a komlóskai kirándulás? Vagy szalonnát sütöttetek Komlóska határában, és sokáig kellett forgatni a nyársat? Na mindegy, bármi is történt, azért az utolsó pillanatban szerencsésen befutottál. Nem tudom, mi csináltam volna, ha késel 10 percet, de valószínű, hogy betartottam volna a szabályt, és holnap max. egy szünetjel került volna adásba.
Most már péntek délután van, elég csendes nyugalmas minden, mindjárt megyek átmozogni, utána pedig pár apróság van már csak hátra, fürdés, pakolás, evés és lefekvés időben. Egyelőre nincs futózoknim, de a remény hal meg utoljára, vagyis no panic! Nem írok sokat, mert lehet, hogy holnap találkozunk, és akkor meg minek szaporítani az írásjeleket?! Egyébként meg egy kicsit meg vagyok illetődve, mert nagy nap lesz a holnapi, és most már ott tartok, hogy sikerülnie kell. Ma például a verseny miatt nem mentem el kerti partizni a többiekkel Tiszatelekre, így aztán az összes munkatársam megtudta, hogy mire készülök. Vagyis, ha nem sikerül, még egy csomó ember lesz csalódott, eléggé úgy néz ki, hogy egyetlen elfogadható szcenárió maradt, az, hogy végig kell futni szintidőn belül, és kész!
El is köszönök lassan, légy jó, és gyere időben, hogy ne késd le a rajtot. Puszillak, szeretlek, vigyázz magadra holnapig, hogy tudj nekem szurkolni!
Kis Herceged
