Édes Egyetlenem!
Te nem az vagy, aki a kedvese fontos lépcsőjének képtelen örülni, nem az vagy, aki süket csönddel ajándékozza meg őt akkor, amikor másoktól tucatszámra kap meghatóbbnál meghatóbb gratulációkat. Nem ez vagy, tudom, hogy nem ez vagy, és még sok más sem, ezek a félelmeid, meg a hatalmi ösztöneid csak, melyek egy részedet talán képezik, de nem a szíved közepét, nem a lényed magját, nem a lényegedet, és biztos, hogy nem attól a részedtől lehetnél jó és boldog ember, kedves és szerethető nő. Nem, Édes, nem, nem és nem! A Te lényeged, a Te szíved közepe az a Napocska, akit fel lehetett hívni a célba érkezés után 30 másodperccel (a csapattársakkal előre meg volt beszélve, hogy készítsék a telefont), mert értette és tudta, hogy mért futok, és elfogadta, sőt örült neki, és az örömét nem félt megosztani velem. Örült annak, hogy van egy Gyurija, aki egy kényelmes életnél többet akar, és keresi a kibontakozást, a korlátok meghaladását egyszerre több fronton is. Örült annak, hogy Gyurinak ez fontos, örült annak, hogy Gyuri által egy olyan férfi van az életében, aki tudja, hogy ki kell kavarodnia a zavaraiból, amelyekbe korábban a kisebb ellenállás irányába való elmozdulást választva belecsúszott, és fel kell mutatnia valami személyeset és egyedit, mert nem azért lett, hogy külső elvárásrendszerekhez kötözve egy gépezet részeként darálódjon egész élete során, hanem azért, hogy a körülötte lévő közeggel élő, személyes kapcsolatot alakítson ki még akkor is, ha ez sok kudarccal és feszültséggel is jár, aki tudja, hogy a feladatok elől nem lehet elbújni a napi rutinba, mert az alkotó, újat mutató, újat teremtő ember felelősségével tartozik azért a világért, amelybe beleszületett. Te az vagy, aki örült Gyuri küzdelmének, sőt inspirálta őt erre a küzdelemre, Te az vagy, aki ebben valódi nőként állt mellé.
Azóta nagyon sokat küzdöttem, és nagyon jól látom, hogy akkor egy csomó minden hiányzott még. Pont annyira, amennyire majd hét év múlva fogom látni azt, hogy mi hiányzik most. Legalábbis remélem, mert ha úgy lesz, akkor a következő hét év sem fog eltelni haszontalanul. Szeretném, ha újra fontos lenne Neked az, amit csinálok, és főleg azért, mert nagyon úgy néz ki, hogy a történetünknek nem is lehet más vége. Nagyon úgy néz ki, hogy Neked magadnak is hiányzik rettenetesen az az éned, akit akkor mutattál magadból, Neked magadnak is hiányzik nagyon az, amit akkor adtál nekem. Nehéz volt úgy élni, ahogy akkor éltünk, viszont nagyon úgy néz ki, hogy így meg lehetetlen! Egyébként úgy most már nem is kéne élni, mert most már egész máshogyan kéne, egészen más kihívások lennének. Rengeteg dolgot át kéne élnünk együtt, minden nap történne egy csomó minden a közös életünkben, és minden nap éreznénk, hogy haladunk valahová, és többek leszünk egymás által is, illetve minden által, amit egymásért megteszünk. Én férfiként, Te pedig nőként. Nincs már időm írni, közben éjjel lett megint, de nem baj. Szeretlek és várlak vissza egy komoly és felelős párkapcsolatra, amely mellesleg csupa játék lenne. Mert a játéknál nincs komolyabb dolog a világon :-)! Életünk hátralévő éveiben játsszuk el azt, hogy szeretjük egymást! Jó? Puszi az arcocskádra!
Kis herceged
