Édes Egyetlenem!
Örülök, hogy újra láthatom a pálcikáidat, bár azt azért tartom, hogy Téged magadat látni még jobb lenne. Nem tudom, hogy merre jártál, de remélem, hogy jó érezted magad ott, ahová mentél. Nekem a bolond múlt hetem után lett további négy bolond napom, éppen most értem haza Budapestről, hogy holnap még dolgozzak egyet, és utána szabadságra menjek ASAP. Nagyon szeretném, ha együtt tölthetnénk el a szabadságomat, ezért kitaláltam, hogy meghívlak megint egy találkozóra, annak ellenére is, hogy az időkapu közelébe sem jutsz mostanában. Szombat este nyolckor várlak a Sóstón, a sétányon a két tó között. Ne öltöztesd túl magad, én is otthon fogom a hagyni a (nem létező) frakkomat. (Még igazi öltönyöm sincs, de majd veszek egyet az esküvőnkre.) Örömmel gondolok Rád, jó, hogy vagy, jó, hogy szeretsz, és az meg különösen is jó, hogy nem sokára ismét találkozhatunk. Olyan sok idő eltelt már, talán meg sem foglak ismerni... Jó, mondjuk ettől azért nem félek igazán :-)! Puszi az arcocskádra!
Kis Herceged
